Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
734 TÓTH-BARBALICS VERONIKA A reform utáni és az 1918 eleji tagságot tekintve az élethossziglan kinevezettek foglalkozási összetételében több hasonlóság tapasztalható. Kitűnik, hogy a csoport négy fő merítési bázisa — a volt minisztériumi főtisztviselők, főispánok és egyéb vezető tisztviselők; a volt képviselők; az intézményesült szellemi élet vezető alakjai és a szabadfoglalkozású értelmiség; végül a gazdasági élet kitűnőségei — közül az első két kategóriába tartozók élveztek elsőbbséget.5 3 A kormányhivatalnokok (minisztériumi vezető tisztviselők, főispánok, volt bánok stb.) aránya az összes kinevezetten belül 1885-ben és 1918-ban egyaránt két ötöd volt. Közöttük Bittó István személyében egy volt miniszterelnököt is találunk. A dualizmus időszakában a volt miniszterelnökök valamennyien rendelkezett főrendiházi tagsággal - az ellenzéki Alkotmánypárthoz csatlakozó Széli Kálmán és a bukása után a képviselőházi Munkapárt elnöki tisztét továbbra is betöltő Lukács László kivételével.5 4 A tagságot azonban többnyire nem miniszterelnöki utódjaiknak köszönhették. Örökös jogon lett tag gr. Andrássy Gyula, br. Wenckheim Béla, gr. Szapáry Gyula, gr. Khuen-Héderváry Károly, gr. Tisza István.5 5 Református főgondnokként lett főrend Tisza Kálmán. Választás útján nyert tagságot koronaőrként Szlávy József és az 1885-ben választott 50 tag között helyet foglaló br. Fejérváry Géza. Kinevezés révén Bittón kívül csak br. Bánffy Dezső főudvarmester5 6 és Wekerle Sándor, a Közigazgatási Bíróság elnöke lett tag. Bittó esete annyiban volt rendhagyó, hogy csak miniszterelnöksége után negyedszázaddal került a főrendek közé, aminek okát a kortársak abban látták, hogy lemondása után nem sokkal az ellenzékhez csatlakozott.5 7 A kinevezett főrendiházi tagok között valamennyi tárca képviselve volt aktív vagy már lemondott miniszter által, a honvédelmi kivételével. Utóbbiból is szerepelt azonban egy volt államtitkár, Hollán Ernő. Az államigazgatás köréből kinevezett tagok néhány kivételtől eltekintve legalább miniszteri osztálytanácsosok voltak, vagyis a VII. fizetési osztálytól felfelé helyezkedtek el a ranglétrán. A főrendiház reformjának lényeges eleme volt a főispánok kimaradása. A kormány ezt azzal indokolta, hogy a főispánok adminisztratív feladatai nem teszik lehetővé a megyéből való hosszas távollétet.5 8 1885-ben a 67-ből öt főispán élethossziglan kinevezett tagként mégis visszakerült a házba. A miniszterelnök szavaival: „a minisztertanács [...] nemcsak méltányosnak tartotta, hogy a főispánokra, kik eddig tisztüknél fogva tagjai voltak a főrendiháznak, az élethossziglani tagok kinevezésénél figyelem legyen, de szükségesnek is véli, hogy 53 A foglalkozási kategóriák megválasztásánál egyfelől igyekeztünk elkülöníteni az uralkodó döntésétől, illetve a kormány kinevezésétől, függő és az attól független előmenetelű pályákat, másfelől az eltérő gazdasági tevékenységszektorokat megragadni. 54 Lukács később Horthy Miklós kormányzótól a felsőházban élethossziglani tagságot nyert. 55 Gr. Esterházy Móric miniszterelnöksége alatt az addig képviselősége miatt szünetelő főrendiházi örökös tagsági jogosultságát gyakorolta. 56 Bánffy az erdélyrészi kerület református főgondnokaként és örökös jogon is tagságra jogosult volt. 1891-től az a gyakorlat volt érvényben, hogyha valaki több jogcímen is tagja volt a főrendiháznak, akkor az 1885:7. tc. felsorolásában előbb szereplő jogcímen kapjon királyi meghívót. MOL K 27. (Miniszterelnökségi Levéltár. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek) 1891. március 14. 24. pont (http://www.digitarchiv.hu/faces/frameContentGenetator.jsp?ADT_ID=72549&MT=l [2011.01.23.]) 57 Eötvös Károly. Bittó István a főrendiházban. In: Uő: Magyar alakok. Bp. 19042. 187-194. 58 KI 1884-87. I. köt. 25. szám 141.
