Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ ÉLETHOSSZIGLAN KINEVEZETT TAGJAI 729 az „könnyen visszaélésekre vezethet". Eredetileg azt javasolta, hogy egyharmadban maximálják az élethossziglan kinevezettek tagságon belüli arányát, anélkül hogy pontos számukat rögzítenék, utóbbi ugyanis az örökös tagok számának ingadozása mellett azt eredményezhetné, hogy „a korona éppen azon percben nem gyakorolhatná jogát, midőn annak gyakorlatára az ország belbékéjének megóvása érdekében a legnagyobb szükség lenne".3 0 A Függetlenségi Párt — az idegen (osztrák) minta alkalmazása miatt is tiltakozva — a kinevezett tagok teljes mellőzését indítványozta.3 1 A kimaradó főispánok helyét a törvényhatóságok által választott tagokkal akarta betölteni. A Mérsékelt Ellenzék szintén a törvényhatóságok képviseletét és legfeljebb 30 kinevezett tagot kívánt.3 2 Az ellenzéki pártok javaslatuk leszavazása után viszont már azért bírálták a kormányt, mert az a főrendek nyomására hajlandó volt a kinevezhető tagok számát leszállítani, ekkor már ugyanis a jelentős számú élethossziglani tagságban látták az ellensúlyt az „oly arisztokratikus szerkezetű főrendiházzal szemben, minőt a jelen törvényjavaslat teremtett".3 3 Végül a törvény 50 főben állapította meg az élethossziglan kinevezhetők maximumát, ami a tagságnak kb. hetedét tette ki. A kinevezett tagok létszámának növelése szűk kereteken belül történhetett. A törvény életbe lépésével egyidejűleg az uralkodó 30 főt nevezhetett ki a magyar minisztertanács előterjesztésére és a miniszterelnök ellenjegyzésével. Ezt követően évente legfeljebb öt személy kinevezésére volt lehetőség. A kinevezett tagok létszáma, a kinevezési politika, a tagság elnyerésének feltételei A kinevezések a minisztertanácsi jegyzőkönyvek, a miniszterelnöki felség-előterjesztések és az erre született legfelső elhatározások alapján rekonstruálhatóak. Ezen források hiányossága, hogy nem adnak képet az egyes személyek jelölése körüli kormányon belüli vagy a kormány és az uralkodó közötti esetleges nézeteltérésekről. A miniszterelnökségi levéltárban szórványosan megtalálható javaslatokból, a jelöltekről készített listákból, az ezekhez fűzött megjegyzésekből, valamint az élethossziglani tagok összetételének vizsgálatából azonban bizonyos ismeretekhez juthatunk a kinevezési politikának a hivatalos iratokban meg nem jelenő részéről is. Az élethossziglani kinevezés útja technikailag megegyezett az örökletes tagsági jog adományozásáéval. A miniszterelnök a minisztertanács elé terjesztette a jelölt nevét, és ha a kormány tagjai támogatták a javaslatot, a kormányfő a kabinetiroda útján felség-előterjesztést intézett a királyhoz, aki a kérést legfelső elhatározás formájában teljesítette. A törvényes számbeli keret túllépésére nem találunk példát, amiben szerepet játszhatott Ferenc József elvi idegen-30 Indoklás a főrendiház reformját célzó törvényjavaslathoz. KI 1884-87., I. köt. Melléklet a 25. számú irományhoz 141. 31 Helfy Ignác beszéde. KN 1884-87. 70. országos ülés (1885. febr. 12.), IV köt. 115-116. 32 KN 1884-87. 68. országos ülés (1885. febr. 10.), V köt. 72. 33 Irányi Dániel beszéde. KN 1884-87. 104. országos ülés (1885. ápr. 16.), V köt. 317.
