Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
728 TÓTH-BARBALICS VERONIKA dó módosításokat kívánt a törvényjavaslaton,2 2 és a kormány több alkalommal egyeztetett a főrendiház mértékadó politikusaival is.2 3 A megvalósult reform Tisza a törvényjavaslat előszentesítését kérő felség-előterjesztésében azzal indokolta az élethossziglani kinevezés bevezetését, hogy az „módot nyújt arra nézve, hogy a törvényhozás két háza között netán támadható ellentétek nagyobb rázkódtatások nélkül kiegyenlíthetők legyenek".2 4 A képviselőház elé terjesztett indoklásban is rámutatott, hogy míg a képviselőház feloszlatható, a kormány pedig elbocsátható, addig „azon esetre, ha a nehézség a felsőházból is jön, vagy ha épen a felsőház az, a mely ellentétes állást foglal el a képviselőházzal és az annak kebelében többséggel bíró, a korona bizalmával is dicsekedhető kormánnyal, akkor, ha nem lehet a kormánynak új tagokat bevinni a felsőházba, nincs alkotmányos mód az összeütközés elhárítására". A miniszterelnök ehhez hozzátette, hogy a kinevezési jognak sokszor „maga létezése elég arra, hogy az állam érdekében szükséges cél eléressék".2 5 A kormány ezen túl az arisztokrácia politikai és kormányzati ismereteinek hiányosságával és „a modern kor eszméit és törekvéseit" megtestesítő elemek behozatalának szándékával indokolta az újítást.2 6 A kinevezett tagság ellenzői a kamara függetlenségét, tekintélyét féltették, a nemzet támogatásának elvesztésétől tartottak. Negatív példaként hatott az egyeduralmat bevezető 1799. és az 1852. évi francia alkotmány szenátusa is. Annak érdekében, hogy a felsőház egyaránt „védpajzsa legyen a nemzetnek és koronának",2 7 és ne kerülhessen sor a főrendiház többségi álláspontjának megváltoztatását eredményező nagyszámú kinevezésre, „Peerschubra",2 8 az államfő jogát több államban is megszorították: szám- és időbeli korlátokat állítottak és/vagy meghatározták azon foglalkozási kategóriákat, amelyekből a tagok kiválasztása történhetett.2 9 A korlátlan kinevezést maga Tisza sem pártolta, mert 22 Ferenc József a törvényjavaslatnak az élethossziglani tagokra vonatkozó részében nem kért módosítást. Püski S.: A liberális alkotmányosság, i. m. 71. 23 M. E. 1883-1004. (MOL K 26. 1883-1004., 195. cs.) 24 M. E. 1883-3132. (MOL K 26. 1883-1004., 195. cs.) 25 Indoklás a főrendiház reformját célzó törvényjavaslathoz. KI 1884-87., I. köt. Melléklet a 25. számú irományhoz 140. 26 Láng Lajos bizottsági előadó beszéde. KN 1884-87. 68. országos ülés (1885. febr. 10.), IV köt. 55. 27 Hosszufalusy Kálmán: A főrendiház reformjáról I. Haladás 1872 (1. évf.) ápr. 10. (18. sz.) 1. 28 A „Pairschub" formában is használt, a dualizmus korában időnként „peertoloncolásnak" fordított (angol-/francia-) német kifejezés közelebbről örökletes élethossziglani tagok tömeges kinevezésére egyaránt használták. A 19. század második felében utóbbira az osztrák és a porosz Herrenhausnál és az olasz Senatonál is sor került. Temperley, H. W. V.: Senates, i. m. 117. 29 Iß. Vutkovich S.: A felsőházak szervezete i. m. 300. - Spanyolországban és Portugáliában az alkotmány rögzítette a kinevezhető élethossziglani tagok számát. Ausztriában 1907-ig, továbbá Poroszországban, Szászországban, Bajorországban, Württembergben, Hessen-Darmstadtban és Olaszországban nem volt számbeli korlátozás. A Pallas nagy lexikona. XIII. köt. Bp. 1896. 398-402.; Uo. XIV köt., 1897. 148-149.; Uo. XV köt. Bp. 1897. 139-142.; Schvarz Gy.: Államintézményeink, i. m. 207-273.
