Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: A „korona védpajzsa" vagy „észarisztokrácia"? A magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjai III/723
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ ÉLETHOSSZIGLAN KINEVEZETT TAGJAI 727 Szilágyi az arisztokrácia közszolgálati tapasztalatainak és politikai ismereteinek hiányossága miatt „nélkülözhetetlennek" tartotta a „kormányzati kapacitások" felsőházi taggá kinevezését. Véleménye szerint „az ily elem leginkább elveszi a rendi kizárólagosság színét a felsőháztól", és nemcsak a ház szellemi súlyát és törvényhozási képességét növeli, de nekik köszönhetően az intézmény „hatása a nemzetre erősebb és közvetlenebb leend". Szilágyi a tagság legfeljebb negyedét kívánta a közügyek terén érdemeket szerzett, de már nyugalomba vonult vagy összeférhetetlenség miatt képviselőséget vállalni nem tudó személyekkel betöltetni.1 5 Somssich, aki egyébként 1885-ben maga is élethossziglani kinevezést nyerve lett főrendiházi tag, elképzelése szerint a felsőház tagságának egyharmadát alkották volna a király által a minisztertanács javaslatára kinevezett tagok.1 6 A tervezetek közül egyik sem jutott el a minisztertanácsi tárgyalásig. 1874 végén Bittó István miniszterelnök azt a kijelentést tette, hogy a „vonatkozó törvényjavaslat tervezete már készen van, és csak a miniszteri tanács tárgyalását, illetőleg felülvizsgálatát igényli", erre azonban az államháztartás rendezésével kapcsolatos feladatok miatt végül nem került sor.1 7 Tisza Kálmán 1878 végén úgy nyilatkozott, hogy a főrendiház átalakítása „igen sok komoly megfontolást igényelő" feladat, amelyek megoldása még éveket vesz igénybe.1 8 Tisza 1883-ban új törvényjavaslatot dolgozott ki, amelynek parlamenti beterjesztésére 1885-ben került csak sor. A késedelemnek több oka volt. Tisza indoklása szerint a történelmi hagyományok és a modernizáció összeegyeztetésének feladata és a nemzetiségi szempont miatt volt nehéz és kényes feladat a reform.1 9 Emellett egyetértően idézte Trefort Ágostont: a kérdés megoldása nem vált sürgetővé, mert a főrendiház az új alkotmányos érában 1883-ig egyetlen fontos kérdésben sem tanúsított komolyabb ellenállást.2 0 Ehhez hozzátehetjük: a reformszándék „lebegtetése" ugyanakkor alkalmas eszköz volt egy ilyen konfliktus megelőzésére, a főrendiházzal szembeni nyomásgyakorlásra is.2 1 A reformterv végső formába öntését lassította, hogy az uralko-15 MOL K 26. 1885-1206., 220. cs. 16 Pester Lloyd 1882 (29. Jg.) April 5. (Nr. 94.) 2. 17 Az 1872-dik évi szeptember hó 1-jére kihirdetett országgyűlés főrendi házának naplója. Szerk. Maszák Hugó. [Bp.] 1875. [továbbiakban: FN 1872-75.] 115. országos ülés (1874. nov. 30.), III. köt. 36. 18 Az 1878. évi október 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Szerk. P Szathmáry Károly. [Bp.] 1879. 31. országos ülés (1878. dec. 7.), II. köt. 55. 19 Az 1884. évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. Szerk. P Szathmáry Károly. [Bp.] 1885. [továbbiakban: KN 1884-87.] 77. országos ülés (1885. febr. 20.), IV köt. 283.; Indoklás a főrendiház reformját célzó törvényjavaslathoz. Az 1884. évi szeptember hó 25-ére [!] hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai [Bp.] 1884. [továbbiakban: KI 1884-87.J, I. köt. Melléklet a 25. számhoz 140. 20 Trefort 1881. szeptember 8-án Sopronban tartott beszédében szólt erről. Ezt idézi- Trefort Ágoston: A felsőház reformjáról. Bp. 1882. 3-4. 21 „Valahányszor tőlünk egy izenet megy az alsó házhoz, mind annyiszor az mondatik, a főrendi házat reformálni kell." Br. Prónay Gábor hozzászólása. FN 1872-75. 115. országos ülés (1874. nov. 30.), III. köt. 37.
