Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711
716 FENYŐ ISTVÁN „Álokoskodása" Bacon, azaz az emberi ész nagy felszabadítása előtti. A hatalomról nem szabad oly dogmatikusan gondolkozni, mint azt Mill teszi. Mill az a priori módszert követi, és az elégtelen. így nem lehet elérkezni az igazsághoz. Macaulay szerint egyszerre nem lehet hinni egy elméletben és egy tényben, amely ellentmond neki. Mill azt állítja, hogy a kormányzat első és egyetlen feladata a tulajdon védelme. Vitapartnere megkérdezi: a személy biztonsága nem? Az izgalmas vita további ismertetése elvinne célunktól - elég annyi, hogy annak egyes állomásait a centralisták (köztük Csengery) olvas(hat)ták az edinburghi folyóiratban, s ha akartak (ugyan miért ne akartak volna?), épülhettek belőle. Ismét Sükösd tömör esszéjének adjuk vissza a szót. Beszámol a fiatal brit történész harcairól a sikeres Reform Bili elfogadtatásáért, leszögezi, hogy 1832-ben üj fejezet nyílott az angol történelemben, a liberalizmus aranykora; T. B. Macaulay pedig — úgymond — arra született, hogy az angol liberalizmus világképét örökítse meg. Sükösdnek abban is igaza van, hogy Macaulay boldog ember és harmonikus író volt. Azzal szintúgy egyetérthetünk, hogy a Londonba vonuló Orániai Vilmos a trónért cserébe nyomban elfogadta és elfogadtatta a Bill of Rights-1.24 Mi volt ebben a „bill"-ben, mit hirdetett Macaulay, s milyen programot vettek át tőle Csengery és társai. Politológiai közhelyek következnek: a Bill of Rights-tói kezdve az angol uralkodó hatalma korlátozott lett. Lemondott a hadsereg, bírák, pénzügyek ellenőrzésének jogáról, köteles lett háromévenként összehívni a parlamentet. Teljes szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot, törvény előtti egyenlőséget biztosított alattvalói számára, a katolikusoknak, evangélikusoknak, zsidóknak egyenjogúságot. ígéretet tett: a gyarmatok lakosságát embernek fogja tekinteni. A Macaulay művelte esszé-műfaj Bacon öröksége Sükösd szemében (Bacon pedig szerintünk a centralisták közös szellemi őse, filozófus és politikus egy személyben). Brit történeti esszéírónk kezében az esszé valóban pedagógiai eszközként szolgált: nevelni, tanítani, példát statuálni kívánt velük. Magyar utódai talán ebben utánozták leginkább. Csengeryről szólva azt is megkockáztatjuk: íróknál szintúgy a műveket, államférfiaknál a közéleti tetteket veszi számba, s ő is mindenkinél a jellemre figyel, mint Macaulay. Megjeleníteni viszont nem tud, nem művész, iróniája, humora is sokkal kisebb, mint a brité. Sükösd Mihály azzal a munkánkra is vonatkoztatható megjegyzéssel fejezi be tanulmányát, hogy a 19. század polgárságának „uralkodó eszméit" Macaulay fogalmazta meg.25 Leginkább ott, ahol a negyvennyolcas forradalom bukása után a történelem elnyújtotta a feudalizmus korát. 4 Nem szükséges különösebb történelmi ismeret (érzék?), hogy elhiggyük: az előbbi gondolatok Világos, még inkább az olmützi alkotmány hatálytalanítása után nagyon időszerűek voltak idehaza. Ferenc József, Schwarzenberg, Bach, 24 Sükösd Mihály, i. m. XXI. 25 Uo.
