Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711
CSENGERY ANTAL ÉS T. B. MACAULAY ANGLIAI TÖRTÉNELMÉNEK FORDÍTÁSA 713 (akkor még nem töltötte be a huszonötödik életévét) haláláig állandó munkatársa, mai szóval egyik „sztárja" volt. Az olvasó, aki e folyóiratot kezébe vette, nem kerülhette ki a már említett Milton-esszét, majd a sorjázó többi remeklést (pl. John Hampdenről, Sir William Temple-ről, Warren Hastingsről, az első Pittről stb.)9 A két irányadó centralista nyomában a többiek is forgatták a Macaulayműveket. Emlékbeszédeikben, cikkeikben erről bőven beszámolnak. Az Essays, Macaulay gyűjteménye 1843-ban jelent meg a szigetországban, s Trefort Ágoston 1845. május 9-én ír róla a Pesti Hírlap ban - népszerűsítve (és gyakorolva) a címadó új műfajt.10 Az olvasó talán megbocsátja, ha itt nem ismételjük el e cikk gondolatait - benne vannak az említett könyvben. Az 1882-ben megjelent Trefort-kötet, a Kisebb dolgozatok előszavára is csak utalunk, hol azt olvashatjuk, hogy „Macaulay sohasem fog elavult íróvá válni",1 1 s csupán emlékbeszédére hivatkozunk még, melyet húsz évvel korábban tartott róla a Magyar Tudományos Akadémián. („... S így, midőn 1845 nyarán, melyeknek |az esszéknek] egy részét az edinburghi Review-bői ismertem már, összegyűjtve először vettem, nem írhatom le ama benyomást, melyet reám tettek" stb.)12 A Csengeryre gyakorolt hatásról már tettünk említést. Annyit azért hozzátennék, hogy a brit történész halálát követően, 1860-ban Csengery így írt: eltávozott Lord Macaulay, „az angol történetírók legnagyobbika", a „nemes, nagy lélek". A Milton-tanulmány volt elseje azon gyönyörű essayknek, melyekkel húsz éven át gazdagította az érintett szemle [Edinburgh Review] lapjait." A nekrológ-tanulmány azt is közli, hogy „... Ajournai des Débats csak nemrég az alkotmányos eszmék kézikönyvének nevezte Macaulay angol történelmét. Igaza van. Történetírónk e tekintetben gyakorolt roppant hatást az angol népre... Macaulay hatalmas tollának volt fenntartva: a szabadelvűség színvonalára emelni a középosztályoktól fel a peer-családokig a nemzet politicai nézetét."13 Említést érdemel, hogy A zsidók emancipációja című Eötvös-tanulmány (1840-1841) érvei nemegyszer megegyeznek a híres Macaulay-beszédnek (Jewish Disabilities, 1831.) argumentációjával, s az Heber die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Oesterreich című röpiratnak (1850) szövege előtt, mottóként a következő, Macaulay angol történetéből vett idézet áll: „He disliked revolutions and for the same reason, for which he disliked revolutions, he disliked counterrevolutions" („Nem szerette a forradalmakat, és ugyanabból az okból, amiért nem szerette a forradalmakat, nem szerette az ellenforradalmakat sem." Saját fordításom. F. I.)14 9 Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Bp. 1997. 161-163., 72-73. 10 George Otto Trevelyan M. P: The life and letters of Lord Macaulay. I-IV Leipzig, 1878.; J. Cotter Morison i. m.; Sükösd Mihály: Macaulay. In: Thomas Babington Macaulay: Esszék. Bp. 1961. I-XXII. 11 Trefort Ágoston: Kisebb dolgozatok. Bp. 1882. 25-52. 12 Uő.: Előszó. 1882. szept. 13. Uo. V-XXII. 13 Uő.: Emlékbeszéd Macaulay fölött. Felolvastatott az MTA 1862. márc. 3. tartott ülésében. In: T. Á.: Emlékbeszédek és tanulmányok. Bp. 1881. 63-84. 14 Csengery Antal: Lord Macaulay. 1860. In: Cs. A.: Összegyűjtött munkái. Bp. 1884. III. k. 302-329.
