Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711

Fenyő István REFORM ÉS NEMZETI ÖNÁLLÓSÁG Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása 1 Régi igazság, hogy a levél az egyik legszubjektívabb, igen gyakran „vallo­másos" műfaj. Kivált, ha azt közeli hozzátartozónak írják. Érzékelhetjük e val­lomásosságot a fiatal Csengery Antalnak 1849. évi bujdosásából, majd Pestről apjának, illetve bátyjának írott leveleiben is. Az idős Csengeryt fiai nagyon sze­rették és tisztelték. Méltán. A két fiú, Imre és Antal pedig nemcsak testvérek, de barátok is voltak, eszmeileg is közel állottak egymáshoz. Antal írta bátyjának 1854. december 3-án: „... Az én lelkemet annyira megtörték a 49-iki dolgok, hogy én nem is vagyok többé, aki voltam."1 Az írók­nak vannak manírjaik, pózaik, frázisaik, de ez nem az. Csengery Antal a sza­badságharc után hajlott, de nem tört. Nem adta fel a harcot, harcát. Akárcsak a többi, idősebb centralista politikus. Szalay László nyomán ő is történetíró akart lenni, a nagy angol példaképet, T. B. Macaulay-t követni. Apjának írta 1850. szeptember 10-én Kemény Zsigmond és Pap Endre esszéiről az általa szerkesz­tett Magyar szónokok és statusférfiak kapcsán: „Csak az angol irodalom mutat­hat ily jellemrajzokat, egy Macaulay tolla."2 S mivel az akkoriban publikált Ujabb kori Ismeretek Tára szócikke Jeles történetírót" ígért Csengeryben a ha­zának, az így aposztrofált erről így szól atyjának: „... Roppant föladást mér reám. Nem ily viszonyok közt emelkedhetik ki a nagy történetíró, midőn az élet bajaival kell az embernek küzdeni. A Capitolium romjain fogamzott meg Gib­bonban történeti nagy művének terve, s barátja pompás villájában hajtá azt végre. Hol vehet az én lelkem oly emelkedést ily körülmények között! Napszá­mosai lehetünk ily viszonyokban az irodalomnak és nem valami nagyot alko­tók. De talán jőnek jobb idők s én valóban stúdiumaimnak élhetek. Addig csak egy kis tényező szerepét igénylem az irodalomban. Én is betöltők egy helyet, szaporítom azok számát, kiknek föladata nem dicsőség utáni törekvés — mint más boldogabb nemzeteknél —, hanem ha csak egy eszmével is járulni fajunk nemesítéséhez, míveléséhez, emeléséhez és megtartásához."3 1851. január 28-án atyjához intézett beszámolójában Macaulay neve ismét előkerül. „... jól írja 1 Csengery Antal: Hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette dr. Csengery Lóránt, Bp. 1928. 448. 2 Uo. 426. 3 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents