Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Reform és nemzeti önállóság. Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása III/711

Fenyő István REFORM ÉS NEMZETI ÖNÁLLÓSÁG Csengery Antal és T. B. Macaulay angliai történelmének fordítása 1 Régi igazság, hogy a levél az egyik legszubjektívabb, igen gyakran „vallomásos" műfaj. Kivált, ha azt közeli hozzátartozónak írják. Érzékelhetjük e vallomásosságot a fiatal Csengery Antalnak 1849. évi bujdosásából, majd Pestről apjának, illetve bátyjának írott leveleiben is. Az idős Csengeryt fiai nagyon szerették és tisztelték. Méltán. A két fiú, Imre és Antal pedig nemcsak testvérek, de barátok is voltak, eszmeileg is közel állottak egymáshoz. Antal írta bátyjának 1854. december 3-án: „... Az én lelkemet annyira megtörték a 49-iki dolgok, hogy én nem is vagyok többé, aki voltam."1

Az íróknak vannak manírjaik, pózaik, frázisaik, de ez nem az. Csengery Antal a szabadságharc után hajlott, de nem tört. Nem adta fel a harcot, harcát. Akárcsak a többi, idősebb centralista politikus. Szalay László nyomán ő is történetíró akart lenni, a nagy angol példaképet, T. B. Macaulay-t követni. Apjának írta 1850. szeptember 10-én Kemény Zsigmond és Pap Endre esszéiről az általa szerkesztett Magyar szónokok és statusférfiak kapcsán: „Csak az angol irodalom mutathat ily jellemrajzokat, egy Macaulay tolla."2 S mivel az akkoriban publikált Ujabb kori Ismeretek Tára szócikke Jeles történetírót" ígért Csengeryben a hazának, az így aposztrofált erről így szól atyjának: „... Roppant föladást mér reám. Nem ily viszonyok közt emelkedhetik ki a nagy történetíró, midőn az élet bajaival kell az embernek küzdeni. A Capitolium romjain fogamzott meg Gibbonban történeti nagy művének terve, s barátja pompás villájában hajtá azt végre. Hol vehet az én lelkem oly emelkedést ily körülmények között! Napszámosai lehetünk ily viszonyokban az irodalomnak és nem valami nagyot alkotók. De talán jőnek jobb idők s én valóban stúdiumaimnak élhetek. Addig csak egy kis tényező szerepét igénylem az irodalomban. Én is betöltők egy helyet, szaporítom azok számát, kiknek föladata nem dicsőség utáni törekvés — mint más boldogabb nemzeteknél —, hanem ha csak egy eszmével is járulni fajunk nemesítéséhez, míveléséhez, emeléséhez és megtartásához."3 1851. január 28-án atyjához intézett beszámolójában Macaulay neve ismét előkerül. „... jól írja 1 Csengery Antal: Hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette dr. Csengery Lóránt, Bp. 1928. 448. 2 Uo. 426. 3 Uo.