Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választásának ára. Kortesköltségek Zala megyében 1843-ban III/689
696 MOLNÁR ANDRÁS telt férfiakból álló járási választmányok faluról falura fogják vinni az adófizetésre felszólító nyomtatványokat, hogy azokkal adózásra ösztönözzék a köznemeseket, és a nyomtatványokat mindazokkal aláírassák, akik az adózást elfogadják. Az aláírásokat június végén, a Társaság következő gyűlésén kívánták összegyűjteni; „így akarta magát a Társaság a győzelem felől előre biztosítani, vagy ha a kísérlet balul ütne ki, a vállalattal, mielőtt az költségbe s több munkába kerülne, egészen fölhagyni."43 A liberálisok járásonként, azokon belül szolgabírói kerületenként szervezett felvilágosító választmányai a következő hetekben bejárták Zala megyét, s mindenütt maguk mellé véve a köznemesség körében befolyással bíró helyi értelmiségieket, szorgalmasan gyűjtötték az aláírásokat. Amikor a Társaság június 29-i gyűlésén összeszámolták az aláírásokat, s azok számát összehasonlították a szavazásra jogosult zalai nemesek létszámával, az adózást vállalni szándékozók száma „nevezetes többséggel" látszott felülmúlni a nem adózókét. „Ekkor pénzbeli aláírások történtek", és határozatot hoztak, hogy korteseik pénzosztogatással egybekötve folytassák felvilágosító munkájukat, nehogy az ellenfél visszacsábítsa a híveikül szegődött köznemeseket. így kezdődött meg Zalában 1843 júliusában, immár mindkét fél részéről a minden korábbi mértéket felülmúló, egymással vetélkedő korteskedés, amely során — amint a konzervatív Nemzeti Újság írta — „keveset használt az ész szava, hanem az erszény, a bor, az ámítás s a hízelkedés."44 Honnan teremtették elő a zalai liberálisok a korteskedés anyagi fedezetét? A vármegyékben akkoriban bevett gyakorlatnak számított, hogy a szembenálló táborok aláírási íveket nyitottak, amelyekre a tehetősebb hívek rávezették a pénzben vagy természetben vállalt felajánlásukat.4 5 Valószínűleg a zalai liberálisok is így gyűjtötték össze a szükséges adományokat, átmenetileg pedig a helybeli zsidó kereskedőktől, pénzemberektől kölcsönöztek. Csány László — többször idézett cikkében — tagadta Deák vádját, hogy a pénzt kivetés útján szerezték volna, az alábbiakat azonban elismerte: „Igen is, kölcsön vettük a pénzt; azt nem kivetés útján, hanem kevesek önkintes ajánlata szerint visszafizetendők. Pénz nélkül helyzetünkben pedig minden vesztegetés nélkül tömegeket a kellő helyre beállítani nem lehet, azért aki a közjót választások vagy lényeges kérdéseknek tömegekkeli tárgyaltatása által akarja elősegíteni, áldoznia kell."4 6 A konzervatívoknak az volt a meggyőződésük, hogy a zalai liberálisok korteskedésének költségeit jelentős részben a helybeli izraelita kereskedők fedezik. Csány Mária levele szerint az egyik nem adózó kortesvezér, Rumy Károly a következőket hangoztatta 1843 júliusának elején: „most már hasztalan lesz az 43 Világ 1843. június 24. (50. sz.) 409. A liberális röplap kinyomtatásáról: Világ 1843. június 14. (47. sz.) 381. „Zalábul. Zalaegerszeg, június 8." 44 Nemzeti Újság 1843. szeptember 26. (119. sz.) 620-621. -s -ly: „Zalából". 45 Varga János: Megye és haladás a reformkor derekán (1840-1843). In: Somogy megye múltjából 1980. (Levéltári évkönyv 11.) (Szerk. Kanyar József) Kaposvár, 1980. (a továbbiakban: Varga János 1980.) 182. 46 Pesti Hírlap 1844. február 1. (322. sz.) 71. Közli: Csány László reformkori iratai 103.
