Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 65 harcosa lenni Magyarországon, és nem fog Mindszenty kérésére közbelépni, legalábbis nem nagyobb mértékben, mint amint azt a párizsi békekonferencia tárgyalásain tette. A prímást azonban ez a diplomáciai tartózkodás sem tántorította el, és feltartóztathatatlanul küldte továbbra is panaszos és segítségért kiáltó leveleit. A feszültségek levezetésére a magyar hatóságok előbb a német családok összeköltöztetésével próbálkoztak, de ezzel csak némi időt nyertek. A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtását, a szlovákiai magyarok befogadását csak a németek további kitelepítésével lehetett úgy-ahogy megoldani, amire 1947. augusztus 19-étől sor is került.7 8 A svábok összeköltöztetése, majd újrainduló kitelepítése újabb sérelem- és tiltakozáshullámot váltott ki. A kitelepítés iránya ezúttal a szovjet zóna volt, mert a nyugatiak — alapvetően gazdasági, politikai megfontolásokból — elzárkóztak a befogadástól. Mindszenty a püspöki kar nevében az elsők között követelte „mindennemű deportálás" megszüntetését, de legalábbis azt, hogy „mindazok, akik a haza ellen súlyosan nem vétettek", itthon maradhassanak. Az Új Emberben is publikált levelét a kormány napirendre tűzte, de a referáló belügyminiszter, Rajk László nemigen tudta — vagy nem akarta — kihámozni a barokkos körmondatok pontos értelmét. A szempontok mérlegelése után a minisztertanács a kitelepítés folytatása mellett foglalt állást, de Rákosi mindenesetre leszögezte, hogy „udvarias választ kell adni Mindszentynek".7 9 A bíboros érsek egy újabb levélben arra hívta fel az új miniszterelnök, Dinnyés Lajos figyelmét, hogy kivált a vagyonos magyarok kitelepítése folyik - „egyetlen vagyonos magyart sem szabad már átvennünk, mert vagyoni hátrányba kerül, több vagyon marad ott, mint itt."8 0 XII. Pius pápához is sokadszor fordult. A Domenico Tardini helyettes államtitkár aláírásával érkezett válasz azonban csak csalódást kelthetett: a polgári hatóságok nem fogadták kellő jóakarattal a Szentszék ama törekvését, hogy szeretet és igazságosság szabályozza a népek közötti viszonyt, és konkrét lépés ígérete helyett csupán apostoli áldás küldésével zárult.81 Ezekben a napokban egy rendkívül szokatlan, mondhatni megdöbbentő lépést is latolgatott Mindszenty: azt, hogy lemond bíborosi méltóságáról. A bíborosok az egyház kormányzásában a pápa legfőbb tanácsadói és támogatói. Személyüket a pápa szabadon választja ki az egész földkerekségről, jogosítványaikat és kötelezettségeiket a hatályos kánonjogi kódex 230-241. kánonjai Az események elemzését lásd Tóth Ágnes: Telepítések i. m. 152-170. '9 Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2000. 827-828. és 834. Az 1947. augusztus 21-i minisztertanácsi értekezlet jegyzőkönyve, 20. napirendi pont. - A püspöki kar levele a miniszterelnökhöz. In: Új Ember III. évf. 33. sz. 1947. augusztus 17. 6. 80 ÁBTL 3.1.9. V-700/19. 339. és 340. Mindszenty József levele Dinnyés Lajos miniszterelnöknek. Esztergom, 1947. szeptember 25. Gépelt piszkozat és kéziratos fogalmazvány. Közli Somorjai Á. - Zinner T.: Majd' halálra ítélve i. m. 382. 81 ÁBTL 3.1.9. V-700/19. 34&-348. Domenico Tardini vatikáni helyettes államtitkár levele Mindszenty Józsefnek. Vatikánváros, 1947. november 5. Eredeti, latin nyelvű tisztázat, autográf. Magyarul uo. 343-345. Közli Somorjai Á. - Zinner T.: Majd' halálra ítélve i. m. 388-390. (Ez a levél válasz Mindszenty József 1947. augusztus 27-én kelt, XII. Pius pápának írt levelére. Ennek őrzési helye: ÁBTL 3.1.9. V-700/19. 297-299. gépelt tisztázat; 300-319. kéziratos piszkozat; 322-326. latin nyelvű tisztázat.)
