Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 63 az nem terjedt ki többre udvarias visszajelzésnél, vagy — s ez még rosszabb volt — elhatárolódott a levelekbe foglalt kérésektől. Mivel a deportálások tovább folytatódtak, 1947. február 10-én, a békeszerződés aláírásának napján Mindszenty József a párizsi békekonferenciához fordult már-már szépírói pátosszal: „hárítsák el Közép-Európában és mindenütt az újabb világiszonynak békemüvükre rávetődő éjsötét árnyékát". A reménytelenség elkeseredésével, de ismételten kiállt az etnikai határok mellett, mert a határkorrekció és a nemzetiségi kérdés rendezése nélkül a párizsi konferencia csak „szentesíti az első világháborút követő békék tévedéseit, s lerakja az újabb háborúk alapjait".12 Még a magyarellenes nacionalizmusáról ismert szlovákiai katolikus papság egyik főpapja, Pavel Jantausch nagyszombati katolikus püspök is — nem kizárt, hogy a Vatikán szelíd nyomására — emberséget kért egy ekkoriban írt levelében országa legfelsőbb politikai vezetésétől.73 O volt az egyetlen Csehszlovákiában, aki tekintélyes közéleti személyiségként nyilvánosan felemelte szavát a magyarok kitelepítése ellen, igaz csak annyiban, hogy azt a téli fagyok elmúltával később folytassák. A magyar kormány is komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett, de azoknak lett igaza, akik megjósolták, hogy a magyarországi németekkel szemben követett eljárással Magyarország a világ közvéleményének szemében elveszítette erkölcsi jogosultságát ahhoz, hogy tiltakozzon a csehszlovákiai magyarok kitoloncolása miatt. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez legkevésbé erkölcsi, annál inkább hatalmi kérdés volt - mindegyik fél részéről. A tiltakozásnak akkor sem lett sok foganatja, ha az erkölcsi alap valamit is számított volna. Ráadásul a szovjetek ebben a kérdésben teljes egészében támogatták a cseh és szlovák politikusokat. Az újabb államközi tárgyalásokon 1947. március 24-én a lakosságcsere elindításában egyeztek meg. Vontatottan ugyan, de ismét beindult az áttelepítés. Altalános elégedetlenségtől kísérve, máig gyógyulatlan sebeket ejtve költöztettek családokat az önként kitelepülő magyarországi szlovákok és a korábban kitelepített svábok birtokaira, de az ingatlanok száma kevésnek bizonyult. A ki-és betelepítések kaotikus állapotokat idéztek elő. Azokban a falvakban, ahová az ország más vidékeiről is érkeztek telepesek (bukovinai székelyek, gazdálkodáshoz nem vagy alig értő agrárproletárok az ország más vidékeiről), és együttnatkozó intézkedésekről, a december l-jén a köztisztviselőket érintő rendelkezésekről, és december 16-án kelt levelét, amelyben „általános érvényű megfigyeléseket ad politikai vonatkozásban Magyarországról a jelenlegi helyzetben", és továbbította őket a Külügyminisztériumba. (Feltűnő, hogy az amerikai diplomata kínosan ügyelt szóhasználatára: nem a szlovákoknak irredenta üzenetet hordozó Felvidék, hanem [Dél-]Szlovákia kifejezést használta és [csehszlovákiai magyarokról írt.) - ÁBTL 3.1.9. V-700/19. 275-276. H. F Arthur Schoenfeld levele Mindszenty Józsefhez, Budapest, 1947. április 1. Magyar fordítás, illetve az eredeti, aláírt angol nyelvű levél másolata. „Kapcsolatban 1947. január 31-én kelt és az Egyesült Államok elnökéhez intézett táviratával a csehszlovákiai magyarok helyzete ügyében van szerencsém közölni Eminenciáddal, hogy az üzenetét vették a Fehér Házban, és a Külügyminisztérium illetékes tisztviselői rendelkezésére bocsátották, tájékoztatásuk végett." 72 Idézi Vadkerty K.: A kitelepítéstől a reszlovakizációig i. m. 70. 73 Pavel Jantausch levele a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségéhez. Nagyszombat, 1947. február 1. Legutóbb közli Vadkerty K.: A kitelepítéstől a reszlovakizációig i. m. 518-520.; A memorandumot elküldte Benes köztársasági elnökhöz és Jan Masaryk külügyminiszterhez is. Stefan Sutaj: A szlovák katolikus püspöki kar tiltakozása a magyarok Szlovákiából Csehországba történő áttelepítése ellen. Regio - Kisebbségkutatási Szemle, 1991 (2. évf.) 3. sz. 208-210.; Stefan Sutaj: Mad'arská mensina na Slovensku v rokoch 1945-1948 (Vychodiská a prax politiky k mad'arskej mensine na Slovensku). Veda, Bratislava, 1993. 105-106.
