Századok – 2011
200 ÉVE SZÜLETETT PERCZEL MÓR - Hermann Róbert: Perczel Mór levelei Csány László kormánybiztoshoz III/655
PERCZEL MÓR LEVELEI CSÁNY LÁSZLÓ KORMÁNYBIZTOSHOZ 659 majd Sumlába (Sumen) utazott. Miután a török Porta megígérte Ausztriának és Oroszországnak a vezető emigránsok internálását, 1850. február 15-én Kossuthtal és több társával együtt Sumlából a kisázsiai Kütahyába indult, ahová április 12-én érkeztek meg. 1851. szeptember l-jén családjával együtt elhagyta Kütahyát, de felesége terhessége miatt hátramaradt Brusszában. Közben itthon 1851. szeptember 21-én a cs. kir. hadbíróság távollétében halálra ítélte, s másnap nevét bitófára szegezték. 1852 márciusában Londonba utazott. 1853-ban Jersey szigetén telepedett le. Összeférhetetlen természete miatt szinte valamennyi emigránstársával összeveszett. 1859-ben részt vett a piemonti-szárd királyság területén szerveződő magyar légió létrehozásában, de rövidesen ismét összekülönbözött mindenkivel, és visszatért Jerseyre. 1862 őszén Brüsszelbe költözött, majd 1866-ban Torinóba utazott. Kossuth őt akarta megbízni az üjabb magyar légió parancsnokságával, de Perczel megint összekapott vele, s elutazott Torinóból. 1867. július 21-én hazatért. A budapesti, a Tolna és Komárom megyei, a tatai és a szegedi honvédegyletek elnökükké választották. 1867 augusztusában Zalaegerszeg város választotta képviselővé. Az országgyűlésen a Deák-párthoz csatlakozott, s beválasztották a közös ügyeket tárgyaló 60 tagú delegációba is. 1867-1868-ban Kossuth-ellenes agitációba kezdett, s megkísérelte megnyerni a honvédegyleteket a kiegyezés ügyének. 1870-ben visszavonult a politikától, s visszatért Bonyhádra. Megírta emlékiratait, amelyekből néhány töredék a 19. század végén megjelent; a leghosszabb összefüggő közlést a Veszprémi Ellenőr hozta le, de végül szélsőségesen Kossuth-ellenes megjegyzései miatt a teljes szöveg megjelenése elmaradt. A kézirat az osztrák Hadilevéltár (Kriegsarchiv) gyűjteményébe került, s mindmáig ott található. A forradalom és szabadságharc történetére vonatkozó korabeli iratanyagot az elmúlt 160 évben több súlyos veszteség is érte. Tudjuk, hogy az aradi utolsó napokban a minisztériumok munkatársai több száz, de talán több ezer dokumentumot semmisítettek meg. (Nagy valószínűséggel így tűnt el a minisztertanács levéltára, vagy a hadügyminisztérium táborkari/vezérkari osztályának iratanyaga.)4 A magukat megadó hadtestek, hadosztályok, zászlóaljak és egyéb egységek iratanyagának jelentős része is megsemmisült vagy elkallódott.5 A következő jelentős veszteséget az osztrák hadbírósági és egyéb nyomozati eljárások okozták. Ezek során a magyar kormányzat és a haderő zsákmányolt iratanyagából több száz (vagy ezer iratot) emeltek ki, amelyek a legritkább esetben kerültek vissza eredeti helyükre. Jó esetben megtalálhatók az érintett személyek hadbírósági anyagában, esetleg beosztották őket valamilyen tematikus gyűjteménybe (pld. a Kriegsarchiv Alte Feldaken c. irategyüttesének a ma-4 Az iratmegsemmisítésről Baudisz József emlékiratai alapján megemlékezik Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Bp., é. n. III. k. 885. Szerinte ezek Kossuth elnöki irati voltak, miután azonban a kormányzóelnökség iratanyagának tekintélyes része fennmaradt, valószínűbb, hogy a minisztertanács iratanyagáról volt szó. 5 Mindezt jól mutatja, hogy a honvédzászlóaljaknál zászlóalj- és századszinten vezetett több mint 1000 parancskönyvből alig egy tucat maradt fenn. Csapó Zoltán - Hermann Róbert - Jánosi András: A dunántúli önkéntes mozgó nemzetőrség 1848-as „parancsolatkönyve". HK, 111. évf. (1998) 1. szám. 216-281.
