Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Süli Attila: A Szeben-vidéki kormánybiztosság története 1849-ben III/561
582 SÜLI ATTILA Az erdélyi magyar csapatok a honvédhadsereg VI. hadtestét képezték. A hadtest hat hadosztályra18 6 és a kolozsvári hadosztályhoz tartozó, de önállóan operáló gyulafehérvári ostromseregre tagolódott. A tartomány katonai központja Nagyszeben volt, amely egyben hadosztályparancsnokság is volt. Az egyes városokban székelő térparancsnokok a környező régiók katonai vezetői voltak. A nehézségek ellenére Berde és Czetz között kiváló munka kapcsolat alakult ki, amelyet mi sem szimbolizál jobban, hogy amikor Berde feltűzte Czetz mellére a II. osztályú katonai érdemjelet, a fiatal tábornok elérzékenyült és kijelentette: „ ...a kitüntetés által újból is elkötelezve érzi magát a magyar kormányt az utolsó csepp véréig szolgálni."18 7 Mind Czetz, mind Berde egyetértett abban, hogy a már meglévő súlyos feszültségeket a magyar, a szász és román nemzet között növelni nem szabad, sőt, inkább ezek mérséklésére törekedtek. Ez megnyilvánult a katonaság és egyes katonatisztek, valamint néhány polgári tisztviselő által elkövetett túlkapások szigorú kivizsgálásában, másrészt a szászok felé tett gesztusokban. Az utóbbi szemléltetésére egy konkrét esetet szeretnénk bemutatni: A nagyszebeni városi tanács 1849. május 4-én vásárt kívánt tartani, melyet Dobokai rendőri igazgató határozottan ellenzett. Ervelése szerint a magisztrátus eddig semmi tanújelét nem adta a haza iránti hűségnek és a környékbeli román lakosság csak az orosz-osztrák csapatok betörésében bízik. Berde habozott: egyrészt Dobokai ellenérvei komolyak voltak, másrészt viszont a lakosság irányában is gesztust kívánt tenni, így az ügyben Czetz véleményét kérte ki. Czetz Dobokaival ellentétben azonban javasolta a vásár engedélyezését, mert az egy lépés lehet a megbékélés irányában.18 8 Fontos feladatként merült fel a határőrizet megszervezése. A dél-erdélyi határvonal ellenőrzését a magyar csapatok bevonulásáig a 16. (I. román) határőrezred látta el. Ezen alakulat azonban a császári hadtesttel Havasalföldre menekült, szervezetét pedig a magyar kormány feloszlatta. A határok nyitottsága miatt a csempészés felvirágzott, így Dobokai rendőri igazgató 3 őrmester, 40 tizedes és 954 honvédet igényelt Berde útján Czetztől.18 9 A kérés teljesítése azonban a rendelkezésre álló alakulatok kevés száma miatt elmaradt. Az újoncozási ügyek Az erdélyi törvényhatóságokban való újoncozást Csány április 10-én kelt utasítása alapján rendelték el, az országgyűlés által meghatározott kvóta szerint.19 0 Az összeírás hatálya alá esett minden 19-21 év közötti férfi, aki katonai szolgálatra alkalmas volt. Kivételt képeztek a lelkészek, tanítók, határőrök és családfenntartók.19 1 Egyes falvakban visszaélések voltak az összeírások körül, a 186 Ezek elnevezései: Kolozsvár, Beszterce, Székelyfold, Brassó, Nagyszeben és Déva. 187 Berde ir. Levele Szent-Iványihoz. Nagyszeben, 1849. május 13. Az elismerés átnyújtására 1849. június 10-én került sor. 188 Uo. 80/Sz.K.B. és 187/Sz.K.B. Berde elfogadta Czetz véleményét. 189 Uo. 567/Sz.K.B. Nagyszeben, 1849. május 14. 190 Uo. 134/Sz.K.B. Közli: Kővári, 1861/a. LXXXIX. 191 Berde ir. 920/Sz.K.B. Berde felmentést is csak ezen elvek alapján engedélyezett. (Pl. Családfenntartó esetében. Uo. 1131/Sz.K.B.)
