Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
54 BALOGH MARGIT ságukat elvesztőkre vonatkozott, de a gyakorlatban nemcsak rájuk alkalmazták, hanem lényegében az összes magyar állampolgárságú, német nemzetiségű lakosra. A magyarországi németek kitelepítéséről 1945 tavaszán jelentek meg az első újsághírek, az akkor elfogadott földbirtokreform egyenes következményeként. A földnélküli nincstelenek, a szomszédos államokból érkező menekültek és a bukovinai székelyek letelepítésének problémái egyszerű logikával mutattak ebbe az irányba mint kézenfekvő megoldásra. A földreformrendelet nem tett különbséget a fasiszta vezetők, háborús bűnösök és a Volksbund tagjai között: földtulajdonuk egységesen elkobzásra ítéltetett. Tehát egy gazdaság- és társadalompolitikai cél, a földbirtokreform végrehajtása kezdettől összekapcsolódott a német nemzetiségű lakosság nemzetiszocializmussal rokonszenvező része megbüntetésének igényével. 1945 folyamán aztán fokozatosan és mind nagyobb körre kiterjesztve meg is teremtették az internálás és kitelepítés jogszabályi hátterét. Néhány előrelátó politikus figyelmeztetett ugyan a következményekre: a németek kitelepítésével jogcímet és erkölcsi alapot adunk a szomszédos országoknak, hogy ugyanezt tegyék a hozzájuk került magyarokkal. Foganatja azonban nem lett az óvásnak, a magyar kormány maga kérte 200-250 ezer német kitelepítéséhez a szövetséges hatalmak hozzájárulását. E nélkül Potsdamban (1945. augusztus 2.) talán kevésbé foglalkoztak volna a magyarországi németekkel, így azonban a három nagyhatalom határozatban mondta ki, hogy Lengyelország és Csehszlovákia mellett intézkedni kell a Magyarországon maradt német lakosság Németországba történő áttelepítéséről is. A SZEB alelnöke, Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagy közölte dálnoki Miklós Béla miniszterelnökkel az utasítást, miszerint 400-450 ezer német (tehát a magyarok által írt létszám kétszeresének) kitelepítését kell megoldani. 1945 késő nyarán megkezdődtek az előkészületek. Mindszenty a fejlemények láttán azt sérelmezte fentebb említett, egyébként válasz nélkül hagyott levelében a miniszterelnöknél, hogy a hatóságok nem tesznek különbséget a volksbundista és az államhoz hű polgárok között. „Ártatlan gyermekek, betegek, aggok szenvedik azt, ami még bűnösöknek és elítélteknek is nehéz, bár bizonyos mérvig számukra megérdemelt kereszt. " A haza nem taszíthatja ki magából egyetlen, még vétkes gyermekét sem, ez méltatlan is a magyar államhoz, az emberi jogokat fennen hirdető demokráciához - összegezte erkölcsi mondanivalóját.46 A katolikus püspöki kar nevében 1945. október 17-én körlevelet intézett a hívekhez, amely érzelemdúsan, a lelkiismeretre és könyörületességre hivatkozva lényegében megismételte a miniszterelnöknek írott levél fő mondanivalóját, és az egyén felelősségét állította a kollektíváéval szembe: „Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk, de a rossznak barátaiként minősítenek és eltávolítanak olyanokat, akikre a bűnt nem bizonyították rá, sőt hoznak fel ellenük olyasmit, ami természetjogon megilleti őket, pl. az anyanyelv. "4 1 November 28-án újabb levelet írt a Szövetséges 46 PSzL 274. f. 7/247. ő. e. 357-360. f.; Prímási Levéltár, Esztergom (a továbbiakban: EPL) 4001/1945; ÁBTL 3.1.9. V-700/17. 95-101. Teljes szövegét közli Békés Csaba - Tóth Ágnes: „Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk..." Mindszenty József levelei a hazai németség ügyében. Forrás XXIII (1991) 7. sz. 56-59.; újabban: Somorjai Á. - Zinner T.: Majd' halálra ítélve i. m. 218-224, 47 Idézi: Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét, 1993. 82.
