Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 55 Ellenőrző Bizottságnak a keletre szállított német nevű magyarok érdekében -erre a magyar Külügyminisztériumból kapott választ, miszerint a moszkvai követet már utasították, járjon el az elszállítottak hazaengedéséért.4 8 Kézzelfogható eredménnyel mégsem segíthette a németajkú lakosságot, akár hűséges, akár hűtlen volt az a magyar államhoz. Az átgondolatlan előkészületek után 1945. december 22-én a kormány név szerinti szavazással, túlnyomó többséggel elfogadta a német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló, a kormány korábbi elutasító álláspontjával ellentétben már egyértelműen a kollektív bűnösség elvén alapuló rendeletét (12.330/1945. M. E.). A jogszabály minden olyan magyar állampolgár áttelepítését kimondta, aki a legutolsó népszámláláskor (1941) német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, aki nevét német hangzásúra változtatta, továbbá aki a Volksbund vagy valamely fegyveres német alakulat (SS) tagja volt. Amit kétszáz éves magyarországi létük alatt a magyarországi németek generációk során felhalmoztak, most maguk mögött hagyva egy régi-új haza megtalálására kényszerültek. A sajtó, a közvélemény, a politikum sokféle tónusban kommentálta ezt a rendeletet és a várható jogi, erkölcsi és gyakorlati következményeket. Voltak, aki történelmi tettről beszéltek és büszkén kérkedtek, mások a kielégítetlen földigénylők nagy számára vagy nemzetközi szerződésben rögzített kötelezettségekre hivatkozva csillapították bűntudatukat. Mindszenty a rendelet elfogadása után (de még kihirdetése előtt három nappal, tehát még visszavonható vagy halasztható fázisban), 1945. december 26-án újabb levelet írt Tildy Zoltán miniszterelnöknek, amelyben az addigiaknál is élesebben ítélte el a kitelepítést és a sorozatos túlkapásokat.4 9 Nem volt egyedül, amikor a rendelet szellemét a zsidóellenes intézkedések embertelenségéhez mérte, hasonló tartalmú levelet írt többek között Kapi Béla evangélikus püspök is. A rendelet kihirdetése után, az év utolsó napján a kitelepítéseknek legalább a téli hónapokra való felfüggesztéséért írt ismét a miniszterelnöknek. Ezúttal kapott választ, ha elutasítót is. Tildy azzal indokolta tehetetlenségét, hogy a kitelepítéseket 1946 júliusáig be kell fejezni, ezért nem függesztheti fel azokat, de emberséges lebonyolítást ígért.5 0 Mindszenty nem tehetett mást, engedélyezte, hogy a németajkú községek lelkipásztorai — ha kívánják — híveikkel együtt Németországba menjenek, de erre nem szólította fel, és nem is kötelezhette őket.5 1 Igazolhatóan felismerte: a kitelepítési rendelet mintául és precedensül szolgálhat a szomszéd államokban élő magyarság elleni eljárásra, és — talán egyedüliként a tiltakozók szerény hadában — átlátott azon a kapzsiságon is, aminek sok módos sváb család esett áldozatul, akik a kitelepítendők listájára gyakran pusztán az elkonfiskálható vagyonuk miatt kerültek fel. „A szomorú az egészben az, hogy a vagyonra megy a hajsza, a bűn mellékes is. Nagy bűnösök, ha nincs vagyon, maradnak. 48 ÁBTL 3.1.9. V-700/19. 28-30. Mindszenty József 1945. november 28-ai keltezésű kézírásos fogalmazványa, illetve az erre kapott 1945. december 11-ei válasz. Mindszenty levele szerint 12-15 ezer férfit és nőt vittek el keletre. 49 Szövegét teljes teljedelemben közli Békés Cs. - Tóth A.: „Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk..." i. m. 59-60. 50 Tóth Á.: Telepítések Magyarországon i. m. 1993. 110-111. 51 SzPL 132/1946. Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek aláírásával 1946. január 8-án kelt körlevél a püspökökhöz.
