Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
528 TAMÁSI ZSOLT „Jött hozzám Kfároly] Fejérvári consistoriumtól írt czím alatt, egy felszólítás is, s a mellett a katholika Egyház érdekében írt, s az ország Gyűlésére bé adni intézett négy pontból álló petitio is, de a felszólítás, bár is ha tartalmában az tűnik ki, mintha a M[éltósá]gos consistorium nevében írva volna, senkitől sincs aláírva, sem számmal szokás szerint ellátva".15 Kifejti, hogy a petíció tartalmával messzemenően egyetért, viszont „a mostani forradalom idején ily kényes dologban minden aláírás nélkül Felsőség nevében tett felszólításra én lépést nem tehetek, hacsak Ex[cellenti]ád, vagy a M[éltósá]gos Consistoriumtól hiteles erejű, s tekintélyes Parancs által fel nem szólíttatom". A püspök válaszlevelében megnyugtatja, de meg is rója az aggodalmaskodó plébánost, nem az óvatosságáért, hanem azért, mert furcsának tartja, hogy annak ellenére vonakodott a petíció aláíratásától, hogy tudatában volt annak, hogy miért nem került hivatalos iktatószám és aláírás a felhívásra. A petíciót sürgető felhívásról ugyanis a gyulafehérvári papsággal tartott gyűlésen döntöttek, amelyen részt vett Keserű Mózes és Vitos Gergely,16 akiktől Kedves István plébános a gyűlésen elhangzottakat személyesen is megtudhatta. Ezért a püspök felszólítja a kolozsvári plébánost, hogy „ez ügyben avatott káplány Vitos Gergelyt maga mellé véve intézkedjék".1 7 Kedves István óvatosságát valóban elmarasztalhatnánk, ha más kerületekben is hasonló helyzettel nem találkoznánk. A felhívás félreérthetőségét azonban az egyházmegye más pontjairól érkező levelek is bizonyítják. „Mohó nyugtalansággal ölelök a Nagy Méltóságod pecsétji alatti nyalábot abból vigasztalást merítendők, abban leendőink iránytűjét feltalálandók, de zsibbadt merültség lankasztá leikeink szent örömét: mert az óhajtva várt Fő Pásztori leirat helyett, idegen kezektől költ minden hitelesség nélküli iratokat lelénk" - írják kézdi-orbai kerület papjai is.1 8 Ugyancsak erre hivatkozik a csíksomlyói beadvány is.1 9 Az óvatosságnak tudható be, hogy Brassóban például az Unió kiváltotta feszült hangulat miatt csupán a nép képviselőit hívja egybe az esperes,2 0 miközben Abrudbányán, az Erchegységnek2 1 a polgárháború viharaiban sokat szenvedett bányavidéki esperesi kerületének központjában Kovács József esperes éppen a változások miatt sürgette, hogy a magyar katolikusság is tegye meg a szükséges lépéseket. Amint rámutat, „az oláhság ezereként nyomul Bálásfalva felé nemzetisége és szabadsága s alapítványai törvényesítése felett értekezendő. A szászok tulajdonaik 15 Kedves István plébános, kolozs-dobokai kerületi esperes levele Kovács Miklós püspökhöz. Kolozsvár 1848. május 10. - GYFL Pl 393. d. 37. cs. 634/1848. 16 Mindketten Kolozsváron tevékenykednek. Előbbi, mint kanonok, iskolaigazgatóként, utóbbi püspöki titkári teendőket is ellátva. 17 Kovács Miklós püspök válaszlevele Kedves István plébánosnak. Gyulafehérvár 1848. május 11. - GYFL Pl 393. d. 36. cs. 634/1848. 18 Kádár Antal esperes és Elekes István jegyző által aláírt esperesi tanácskozási jegyzőkönyv, átküldve Kovács Miklós püspöknek. Gelence 1848. május 17. - GYFL Pl 393. d. 37. cs. 688/1848. 19 Összegyűjtött aláírások a petícióval kapcsolatban: Csíksomlyó 1848. június 4. - GYFL Pl 391. d. 24. cs. 824/1848. 20 Összegyűjtött aláírások a petícióval kapcsolatban: Brassó 1848. június 18. - GYFL Pl 391. d. 24. cs. 824/1848. 21 Az itt többségben élő román lakosság az 1848 májusában tartott balázsfalvi gyűlésig nem látott problémát az unió elfogadása és nemzeti, de elsősorban társadalmi követelések közt, viszont ezt követően a szászokhoz hasonlóan az ellenforradalom oldalára sodródtak. Ennek lett a következménye az erdélyi polgárháborús konfliktus-sorozat a magyar és román lakosság között.
