Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Tamási Zsolt: A római katolikus egyház az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban III/525
A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ ERDÉLYBEN, 1848/49-BEN 527 pap nem lehetett tagja, így a katolikus érdekek képviseletét katolikus főurak vállalták. A fejedelemség megszűnésével sem vesztette érvényét az erdélyi katolikus önkormányzat, hanem megszilárdult és tovább erősödött.1 0 Bekapcsolódás a petíciós akcióba Az 1848-as unió után a pozsonyi törvénykezés érvénybe lépett Erdélyben is. A megváltozott jogi helyzetben az erdélyi egyházmegye a 20. törvénycikk alkalmazását természetszerűen kérte, a belső autonómia további erősítésének zálogaként. A magyar püspöki kar még a törvénycikk szentesítése előtt április 7-kén egy „elkésett" petícióval próbálta meg ezt biztosítani.1 1 A törekvés az elnapolással nem szűnt meg, a kérés támogatottságát a püspöki kar azzal próbálta bizonyítani, hogy a hívekkel is aláíratják a petíciót. Szcitovszky János pécsi püspök az egyházmegyék számára aláírási mintát is küld.1 2 Szcitovszky felhívását megelőzően az esztergomi főkáptalan körlevele rámutat, hogy az érdekek érvényesítésére a legjobb megoldás a nemzeti zsinat tartása lenne. „Hogy a katholicus közösség ekképp mellőzött petícióját sorsára nem hagyhatja, és hagyni nem fogja, az a dolgok természetéből, és minden oldalról nyilvánuló katholicus közvéleményből világos. S hogy e közérzelem kifejezésére szükséges megyei és nemzeti zsinatok, s egyházi gyülekezetek tartása,"13 tehát ajánlják az egyházmegyei zsinatok megszervezését, mintegy előkészítőül a nemzeti zsinatra. A zsinati terv a petíciós akcióval párhuzamban került kidolgozásra. Kovács Miklós erdélyi püspök kérte, hogy május folyamán a petíciók aláírására kerüljön sor az erdélyi egyházmegye területén.1 4 A forradalmi hangulat velejárója volt a megfogalmazódó bizalmatlanság, egy egyfajta óvatosság is, amely már az aláírások kapcsán is éreztette hatását. Kedves István kanonok, kolozsvári plébános, miután a petíció aláírására buzdító felhívást megkapta, ennek az óvatosságnak ad hangot. 10 Marton József: Az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegye története. Gyulafehérvár 1994. 75. 11 A katolikus autonómia biztosításának módozatáról április 7-én Rónay János Csanád megyei követ ismertette az országgyűlésen. Kérték, hogy a katolikus egyháznak a polgári hatalommal való viszonya egyedül a törvény által rendeztessék, akárcsak a másvallásúak esetében, engedélyezzék a zsinatok szabad tartását, legyen biztosítva a katolikusoknak is saját iskoláiknak alapítási és igazgatási joga; a katolikusoknak is szabad legyen saját alapítványaikat — azokat is, amelyeket eddig a királyi helytartótanács alatt voltak — függetlenül kezelni. A kérés tárgyalását az időhiányra hivatkozva (hogy április 10-ig — amikor is a király Pozsonyba érkezik — újabb kérdést vegyenek fel a tárgyalásokba) elnapolták. Az idő rövidsége valóban nem adhatott lehetőséget arra, hogy egy új kérés tárgyalását napirendre tűzzék, de a helyzet dilemmája az, hogy a 20. törvénycikk megszavazása előtt a katolikus egyház államvallási helyzetből nem igényelhetett autonómiát, a szavazás után viszont hiába igényelt, mert erre „nem volt idő". 12 „Alulírottak a bevett minden vallásra nézve törvényszerűleg kimondott viszonosság elve szerint óhajtjuk és követeljük, hogy mi katholikusok a vallás- és iskolaalapítványi javadalmakat magunk, minden más vallásnak befolyása nélkül kezelhessük és azokról szent Egyházunk és iskoláink szükségeire rendelkezhessünk". Szcitovszky János pécsi püspök körlevele az esperesekhez. 1848. Május 20. Átküldve Csíktusnádi Kovács Miklós erdélyi püspöknek. - GYFL Pl 389. d. 3. cs. 703/1848. 13 Az esztergomi káptalani gyűlés határozata. Esztergom 1848. Május 2. - GYFL Pl 389. d. 3. cs. 687/1848. 14 Kovács Miklós püspök körlevele a kerületi esperesekhez. Aláírás nélkül. Gyulafehérvár 1848. május 1. - GYFL Pl 389. d. 4. cs. 707/1848.; 389. d. 11. cs. 821/1848.
