Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
42 BALOGH MARGIT ket látogatta meg. Kitárta karjait és »Hogy vagyunk, Fiaim« kérdéssel lépett közéjük. Panaszaikra nem válaszolt, csak annyit mondott, hogy ő Magyarország első papja és »nekem az internáltak éppoly kedvesek, mint a szabadok«. Ezután a csendőrök következtek."7 Majd Cicerót idézve, latinul egy figyelmeztető és elgondolkodtató üzenetet küldött a szovjet napilap Mindszentynek: „Quousque tandem abutere patientia nostra?" - meddig élsz vissza türelmünkkel? Az érseki aulában ez időre meglehetősen összesűrűsödtek az internáltak kérései: a hercegprímáshoz számtalan levél érkezett a különböző táborokból. Panaszok, sérelmek, kérések és segélykiáltások. Ezek egyike az az emlékeztető, amely a szovjetek által üzemeltetett kiskőrösi internálótáborról készült. Itt olyan magyar állampolgárok voltak, akiket a Vörös Hadsereg a magyarországi harcok során biztonsági szempontokra hivatkozva „védőőrizetbe" vett. Ez a biztonsági intézkedés a háború utolsó vonaglásában még magyarázható is volt: a németek szemszögéből „áruló", „kollaboráns" katonatisztek, politikusok vagy ismert civilek életét óvhatta. Am indokolatlanná vált a háború befejeztével. A „védőőrizet" körülményeit ugyan maguk a védettek minősítették „előzékenynek", sőt „kivételesnek", ami egy átlagos internálótáborhoz képest még a fűtés és a világítás teljes hiányával is elfogadhatóbbnak tűnt, ám maga a szituáció volt elfogadhatatlan: a védőőrizeteseket személyes szabadságukban indokolatlanul korlátozták, s védett személy helyett inkább túsznak vagy rabnak érezhették magukat. 1945. július 14-én a tábort meglátogató Korotkov nevű szovjet alezredes, Tolbuchin marsall politikai tisztje kijelentette: „a Vörös Hadseregnek semmiféle érdeke nem fűződik a védelme alatt állók további őrizetben tartásához, a Vörös Hadseregnek velük szemben nincs semmi kifogása sem katonai szempontból, de azért sem, mert — az oroszok tudomása szerint — egyikük sem háborús bűnös. A védőőrizetben állók személye — mondotta Korotkov alezredes — teljesen tisztán áll az oroszok megítélése szerint a tekintetben is, hogy egyikük sem oroszellenes, s orosz viszonylatban semmi sem terheli őket."8 A „védőőrizetesek" épp az orosz tiszt szavai alapján jutottak arra a következtetésre, hogy szabadon bocsátásuk már nem is annyira a szovjet, mint inkább a magyar kormányon múlik. Mindszenty a felgyülemlett panaszok és személyes tapasztalatai hatására karácsony első napján (1945. december 25-én) levelet írt a miniszterelnöknek, s abban az orosz katonai közigazgatás által fenntartott kiskőrösi internálótáborokban őrzött foglyok szabadon bocsátását kérte, név szerint is kiemelve dálnoki Veress Lajos vezérezredest.9 Hogy miért éppen őt nevezte meg külön is, holott 7 Új Szó II. évf. 24. (213.) sz. 1949. január 29. 2.; Mindszenty visszaemlékezései szerint csak azután engedték be a táborba, hogy „...kijelentettem, hogy nem távozom, s ott a kapu előtt várok, amíg megszerzik számomra az engedélyt a fölöttes hatóságoktól. Természetesen tudtam, hogy végül is beengednek. Amint ugyanis híre ment, hogy a prímás ott áll a tábor kapuja előtt és bebocsátásra vár, a környék népe áramlani kezdett a helyszínre. Ez semmiképpen sem volt kellemes a parancsnokságnak. Csak ilyen fellépéssel tudtam magam előtt megnyittatni a kaput." Mindszenty József: Emlékirataim. Budapest, 1989. 117. 8 ÁBTL 3.1.9. V-700/17. 206-207. Emlékeztető a kiskőrösi orosz internálótábor ügyében. 1945. november 19. (A dőlt betűkkel szedett szavak az eredeti gépelésben szereplő, de áthúzott „internáltak" szó helyett kézírással beszúrva. Látható, hogy a feljegyzés készítői igyekeztek különbséget tenni a rossz csengésű internálás és a semlegesebb védőőrizet között.) 9 ÁBTL 3.1.9. V-700/10. 24-25 Mindszenty József „bíboros hercegprímás, esztergomi érsek" levele Tildy Zoltán miniszterelnöknek. Budapest, 1945. december 25. Aláírt másodpéldány; uo. V-700/17.
