Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
MINDSZENTY JÓZSEF ÉS AZ EMBERI JOGOK VÉDELME (1945-1948) 41 Még veszprémi püspökként a belügyminiszternél emelte fel szavát az internáltak, kivált az indoklás és a jogorvoslat lehetősége nélkül fogva tartottak érdekében, akiknek száma az előző rendszerhez képest jelentősen megugrott. 1945 elején — az első hullámban — elsősorban a háborús bűnösöknek, fasisztáknak, nyilasoknak, szélsőjobboldalinak minősített személyeket internálták, aminek időtartama — legalábbis a jogszabályok szerint — maximum 24 hónap lehetett. Persze számtalan esetben véletlen, tévedés, bosszú vagy épp politikai leszámolás szaporította az internálták számát, akiknek elhelyezéséről, életkörülményeiről, bánásmódjáról jeremiádák szólhatnának. Mindszenty az ártatlanok elengedését, a politikai rendőrség túlkapásainak megakadályozását, az internálásban maradók lelki gondozását és élelmezésük javítását kérte a belügyminisztertől.4 Majd Grősz érsekkel közösen hívta fel a miniszterelnök és a belügyminiszter figyelmét a Németországba deportáltakra, az utódállamok által megszállt területek magyarságának helyzetére és az orosz katonai fogolytáborokban uralkodó állapotokra, a letartóztatott papokat sújtó durva bánásmódra. Esztergomi érsekként még inkább figyelemmel kísérte az internáltak, az „új üldözöttek" sorsát. 1945. október közepén az internáltak száma csak a fővárosban meghaladta a tízezret. Mindszentynek mindegy volt, hogy ki az elítélt. Nem a bűnöst, hanem a szenvedőt látta minden fogolyban, akár nyilas múltjáért, akár feketézésért, akár tévedésből hurcolták is el az illetőt. Erre fellebbezhetetlenül feljogosította saját börtönviseltsége: 1944. október 27-től 1945. április 1-jéig a nyilasok foglya volt. Sorra látogatta a börtönöket és az internálótáborokat, eljárt a fogva tartottak érdekében. November 18-án meglátogatta a Buda-Dél Internálótábort, belépési engedélyt nem kértek tőle, „mert a kapuban a táborparancsnok személyesen várta". Akiről azt is megjegyezte a jelentéstevő, hogy „erre az alkalomra egyenruhába öltözött, ami tőle szokatlan volt, mivel mióta a táborba szolgálatot teljesít, még ez nem fordult elő".5 Fel-felbukkanása a táborokban a hatóságokból riadalmat vagy még inkább bosszúságot váltott ki, s amikor 1945 karácsonyán a csepeli internálótábort is meg akarta tekinteni, annak parancsnoka — hivatkozva a két héttel korábbi felső parancsra — nem engedte be az épületbe. A hercegprímás — „engedek az erőszaknak" szavakkal — eltávozott.6 Az új évben viszont mégis meglátogathatta a tábort, amiről a csepeli munkások Fogaskerék című lapjának tudósítása nyomán a Vörös Hadsereg magyarországi lapja, az Új Szó is beszámolt, meglehetősen célzatos hangsúlyokkal: „...Mindszenty (Pehm) hercegprímás úr őeminenciája hétfőn tüntető látogatást tett a csepeli internálótáborban. Elsőnek az SS-legénye-4 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 3.1.9. V-700/56. 177-178. Mindszenty József veszprémi püspök levele a belügyminiszterhez. (A levél címzettje tévesen Nagy Imre, mert ő ekkor földművelésügyi miniszter. Á belügyminiszter Erdei Ferenc volt.) Veszprém, 1945. augusztus 25. Szövegét közli Somarjai Ádám - Zinner Tibor: Majd' halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 205-206. (Megjegyzés: az ÁBTL-ben őrzött dokumentumokon található, illetve a levéltári számozás gyakran eltér egymástól - ezért előfordulhat, hogy más kutató ugyanazokat a dokumentumot eltérő oldalszámmal adja meg. Ezért is törekszünk az irat pontos tartalmi-műfaji meghatározására.) 5 PSzL 274. f. 7/246. ő. e. 11. f. M. kir. rendőrség Buda-Dél Internálótábor politikai csoport jelentése. 1945. november 20. 6 PSzL 274. f. 7/246. ő. e. 13. f. A hercegprímás látogatása Csepelen. 1945. december 24.
