Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) I/39
Balogh Margit HADIFOGLYOK, INTERNÁLTAK, KITELEPÍTETTEK Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948) Az egyes egyházak II. világháború utáni helykeresését magától értetődően eltérő módon befolyásolta múltbéli konkrét szerepvállalásuk. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy legnehezebben a katolikus egyház alkalmazkodott az 1945 utáni politikai változásokhoz - részint többségi volta, nagy intézményi háttere és részint a Habsburgok, illetve a Horthy-rendszer iránt tanúsított lojalitása miatt. A rendszer összeomlása, majd az úgynevezett népi demokrácia kiépítése és megerősödése „.. .kétféle, szélsőségesen eltérő politikai magatartáshoz vezethetett az egyház részéről - állapítja meg a neves lengyel egyháztörténész, Bohdan Cywinski. Vagy az új hatalommal való kifejezetten aktív együttműködéshez és szimbióziskereséshez — ahogy ez eddig történt —, vagy pedig annak nem hiteles és nem magyar hatalomként való teljes elutasításához és semmibevételéhez."1 A magyar katolikus egyház élére esztergomi prímás-érsekként 1945. augusztus 16-án kinevezett Mindszenty Józsefnek az alapjaiban megváltozott új társadalmi rendszer nem adott lehetőséget átmeneti megoldásra. Elutasította az egyház szerepének bárminemű csorbítását. A hercegprímás ösztönös elutasító magatartásával, állásfoglalásaival rövid idő alatt a kommunizmus elleni harc szimbóluma lett. Ellenfelei, eltekintve cselekedetei közjogi és egyházjogi, valamint személyes karakterében rejlő mozgatórugóitól, rögtön ráfogták, hogy túllépi hatáskörét és politizál, amikor keményen felemelte szavát kora politikai jelenségei miatt. Tagadhatatlan, hogy Mindszenty markánsan eltért prímáselődei gyakorlatától, akiknek közéleti szereplése a legünnepélyesebb alkalmakra és a főrendiházi-felsőházi hozzászólásokra szorítkozott. De az is vitathatatlan, hogy rendkívüli történelmi időkben tette ezt. Mindszenty szerepvállalását oktalan lenne bírálni vagy elutasítani pusztán arra hivatkozva, hogy az egyház ne politizáljon. A hercegprímás maga is azt vallotta, hogy az egyház elsődleges feladata a lelkipásztori munka, az evangélium hirdetése az emberek között. Ehhez azonban hozzátette: a lelkipásztori tevékenységhez szükséges rosszként, de szervesen hozzátartozik a közéleti-politikai kérdésekben való állásfoglalás, sőt akár a hívek pártpolitikai kérdésekben való tájékoztatása is. Mivel az embereknek ugyanazon közössége, ugyanaz a társadalom alkotja egyúttal az államot is, a politikát a hitvédelem egyik lehet-1 Bohdan Cywinski: Tűzpróba. Egyház, társadalom és állam Kelet-Közép-Európában II. „...Titeket is üldözni fognak" 1944-1958. METEM, Budapest, 2005. 254.
