Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vonyó József: Gömbös kormánypártjának ideológiája és programja I/3
30 VONYÓ JÓZSEF tott jogszabályokkal helyettesítsék. így a „népi akaratmegnyilvánulás" nem közvetlenül, hanem csupán a kormánynak adott (rendeletalkotásra vonatkozó) felhatalmazás révén érvényesülhetett volna.11 4 Gömbös kevésbé elmélyült és árnyalt megnyilatkozásai egyértelműen a többpárti parlamentarizmus elvetésére, az egypártrendszer kívánatos voltának megvallására utaltak, „...nincs vesztegetni való időnk arra, hogy kis különbségek miatt pártokra szakadozva éljünk" — mondta már 1932 decemberében.115 Kétéves kormányfői tevékenységét értékelve pedig így összegezte véleményét: „A pártokra, klikkekre, érdekcsoportokra való szétforgácsolódás, vagy a koalíciókkal való kísérletezés (...) nem az alkotmányos élet megerősítésére, hanem annak meggyöngítésére, lejáratására vezet."11 6 A végrehajtó hatalom befolyásának növelését sürgette a miniszterelnök már bemutatkozó beszédeiben. Tiltakozott az ellen, hogy a parlament, sőt egyes pártok „a kormány végrehajtó hatalmát mintegy maguknak vindikálták". Amikor elutasította a „pártdiktatúra gondolatát", nem saját fenti szavait cáfolta, hanem a kormánypárt Bethlen befolyása alatt álló parlamenti csoportjának saját kormányát korlátozó tevékenysége ellen lépett fel. A hatalom szétdarabolásának veszélyeire hivatkozva hangoztatta, hogy egyetlen erős központi akarat nélkül sem jogrendet, sem békés munkát elképzelni nem tud. Másutt még inkább egyértelműen fogalmazott: „egy erős kormány nem (...) tűrheti más végrehajtó hatalom érvényesülését, mint a saját végrehajtó hatalmáét."117 A pártdiktatúrát tehát csak abban az esetben nem tartotta elfogadhatónak, ha nem az ő vezetésével valósul meg. A kormány befolyását kívánták növelni a NEP vezetői a közigazgatásban is — az önkormányzatok jogkörének erőteljes megnyirbálásával. Azt, amit a Nemzeti Munkaterv csak sejteni engedett,11 8 Béldi 1935-ben határozottabban fogalmazta meg. A törvényhatóságok összevonását és racionalizálásának szükségességét ésszerű érvekkel is indokolta. A legfontosabbnak azonban azt tartotta, hogy ezáltal megszüntethető az autonómiák korabeli rendszere. Azoké az autonómiáké, melyek szükségességét elismerte a függetlenség kivívása időszakában, de károsnak minősítette őket a harmincas években, amikorra — szerinte — a partikularizmus (nem egyszer egyes családok érdekeinek) védőbástyáivá váltak.11 9 Sőt, ő és a NEP vidéki korifeusai is a nemzetet gyengítő személyi összefonódások és az ezekből sarjadzó panamák melegágyának tartották a helyi — megyei, városi — testületeket. Béldi megoldásnak ebben az esetben sem a demokratikus kontrollt tartotta. Javaslata: „a közigazgatást államosítani kell." Azt sem titkolta, ennek egyik alapvető célja, hogy a közigazgatás így „központilag is jól áttekinthetővé váljék".12 0 A NEP élharcosai, addig is, míg ez megtörténik, indokolt esetekben a kormányzat törvényhatóságokat ellenőrző szerepé-114 Béldi B.: Nemzetszervezés... i. m. 31—38. 115 Gömbös Gy.: Válogatott politikai beszédek... i. m. 484. 116 Gömbös Gy.: Válogatott politikai beszédek... i. m. 622. 117 A nemzeti öncélúságért... i. m. 55-56, 78-79. 118 Nemzeti Munkaterv 12-15. pont. In: Magyarországi pártprogramok... i. m. 332-333. 119 Béldi B.: Nemzetszervezés... i. m. 39-41. 120 Béldi B.: Nemzetszervezés... i. m. 41-42.
