Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vonyó József: Gömbös kormánypártjának ideológiája és programja I/3
GÖMBÖS KORMÁNYPÁRTJÁNAK IDEOLÓGIÁJA ÉS PROGRAMJA 29 lini szavait olvasnánk.11 0 Az egész nemzetet „csakis erős eszközökkel" lehet összefogni, folytatta gondolatsorát Béldi. „Az erős eszközöket pedig csak egy erős központi hatalom szervezheti meg és élhet azokkal." Mégpedig úgy, hogy azokat kizárólagosan birtokolja, hogy „tervszerűen és céltudatosan kihasználhassa" őket.11 1 Az elgondolás lényege végül is a törvényhozás (a parlament) hatalmának csökkentése, ezzel együtt a végrehajtó hatalom (a kormány) szerepének és súlyának növelése. Béldi bírálta a parlamentarizmust, mely szerinte „nem demokratikus, csak a demokrácia álarcában jelentkező intézmény". A választójog ugyanis — legyen az bármilyen — nem jelenthet teljes népképviseletet, csak a választók egy részének képviseletét. Ennél sakkal súlyosabb érvnek tekintette azt, hogy a „nehézkessé vált törvényhozás nem tudja nyomon követni az egyre gyorsabb tempójú, egyre komplikáltabbá váló élet szabályozásának követelményeit". Mégis úgy foglalt állást, hogy a parlamentre továbbra is szükség van. Szükség van, de jelentős módosításokkal. Mindenekelőtt jellegében : a népképviseleti (demokratikus) elv helyett az érdekképviseleti (szolidáris-organikus) elv alapján kell megszervezni. Ez ugyanis „a törvényhozásban kifejezésre juttatja a nemzeti társadalom komplementaritását, a különböző társadalmi rétegek szerves összefüggését és munkaközösségét". Létrehozására azonban csak az érdekképviseletek rendszerének teljes kiépítése után van lehetőség. Mivel ez a kísérlet 1934-1935 fordulóján megbukott, átmeneti megoldásként a parlamenti munka súlypontját a plenáris ülések helyett a bizottságok felé kívánta eltolni, az utóbbiakat pedig „nem képviselő érdekképviseleti választottakkal" kiegészíteni. Ezáltal kívánta csökkenteni a választottak arányát a kinevezettek révén, ami azt segíthette volna elő, hogy a „társadalmi akarat" helyett még inkább a központi hatalom törekvései érvényesüljenek. E gondolatok egyértelműen az — Olaszországban ekkorra már kiépült11 2 — korporativ állam megteremtésének igényét jelentik. így teljesedett volna be a társadalom — Béldi által hangoztatott — vertikális megszervezése.113 Másrészt szűkíteni kívánta a parlament funkcióját. Hangsúlyozta ugyan szerepét a „kollektív felelősség" érvényesítésében, illetve a (semmiféle módon nem értelmezett) „kontroll intézményesítése miatt". Jelentőségét mégis csupán a vitára korlátozta. A vitára, melyet — másokkal szemben — nem feleslegesnek, hanem a parlament egyedüli hasznos tevékenységének tartott. Abban tulajdonított neki hasznot, hogy ötleteket, szempontokat ad a végrehajtó hatalomnak, ezáltal segíti a kormányt jogszabályalkotó és egyéb munkájában. Szerepe tehát csakis ebben lehet, nem a törvények megfogalmazásában, a kormány mozgásterének meghatározásában. Olyannyira, hogy szorgalmazta: a parlament által hozott törvényeket mindinkább a végrehajtó hatalom által kibocsá-110 „Az állam, úgy, amint azt a fascismus fogja föl és valósítja meg, szellemi és morális tény, mivel létrehozza a nemzet politikai, jogi és gazdasági megszervezését..." Mussolini: A fascismus doktrínája... i. m. 42. Lásd még: Ormos M.: Mussolini... i. m. II. 326-327. 111 Béldi B.: Nemzetszervezés... i. m. 20. 112 V ö. Ormos M.: Mussolini... i. m. II. 339-344.; Benito Mussolini: A korporációs államról. Vallecchi, Firenze, 1940. 113 Ezt kívánta szolgálni dr. Kovalóczy Rezső cikke is (A korporációs állam kiépítése. Nemzeti Figyelő, 1934. január 1.).
