Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény) II/293
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 301 harcát Isten segítségével szerencsésen folytathatta, sőt nyilvánvaló jogát igazságos háborúval érvényesíthette volna, de felidézve a keresztény közösséget fenyegető azon veszélyeket, amelyeket az állandó török betörések jelentenek, és hogy e háborúval éppen a török ellen küzdő katonaságban tesznek kárt, inkább a béke mellett döntött.3 6 Miksa megerősítéséből ugyanúgy hiányzik a francia királlyal folytatott harcra történő utalás, mint Ulászlóéból János Albert herceg lengyel seregeinek az említése: mindkét uralkodó a török elleni harc ideológiájába „menekült", így nem volt ildomos keresztény ellenfeleikről említést tenni. Bár a pozsonyi szerződés szövege kiemelte, hogy a béke nem csak az érintett területek, hanem az egész kereszténység számára vigaszt nyújt, és ezzel összefüggésben a császár és a római király megígérték Ulászlónak, hogy az ország törököktől való védelmének ügyét a szentszéknél és a birodalmi fejedelmeknél előmozdítják,3 7 e szándéknyilatkozat egyáltalán nem volt a szerződés hangsúlyos eleme: a törökök elleni harcot közismerten számos korabeli szövetségkötés hivatalos indokaként szerepeltették.3 8 Utolsóként Frigyes császár ratifikálta a békeszerződést székhelyén, Linzben, 1492. január 14-én. Fiával és Ulászlóval ellentétben oklevele megfogalmazásakor kancelláriája semmilyen elvi indoklást nem tartott fontosnak a szövegbe beemelni, hanem megelégedett a legegyszerűbb oklevélátíró formulák felhasználásával.3 9 Aligha lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a február elejére összehívott országgyűlésnek nem kellett megerősítenie a pozsonyi békeszerződést, hiszen a korszak jogi gyakorlatával összhangban ez a háromoldalú uralkodói ratifikációval jogerőre emelkedett.4 0 Ha figyelmesen olvassuk a békeokmány szövegét, abból egyértelműen kiderül, hogy Miksa követei kizárólag azzal a követeléssel léptek fel, hogy a rendek a szerződéshez való hozzájárulásukkal adjanak jogi biztosítékot a római király és utódai örökösödéséről.4 1 Emiatt történt, hogy a császár és megbízottjai a tavaszi események során már nem játszottak szerepet. Miksa 1491 decemberének közepén már tudatában volt annak, hogy az örökösödési jogát elfogadni hivatott országgyűlést Ulászló 1492. február 2-ára, Budára tűzte ki, hiszen a magyar fél a békeszerződés egyik pontja értelmében erről köteles volt tájékoztatni a bécsi királyi tanácsot. A szerződéssel kapcsolatban felmerült kérdések miatt egyébként is bizonyos, hogy a félek küldöncök vagy követek útján gyakran érintkeztek egymással: a milánói herceg értesülése szerint a Miksa és Ulászló közötti barátság ekkoriban egyre mélyült, amit — 36 1491. dec. 20. Innsbruck: Firnhaber 502-504. 37 1491. nov. 7. Pozsony: Schwind-Dopsch 425. 38 Vö. pl. a valójában Velence ellen szerveződő cambray-i liga hivatalos célkitűzésével, 1. Lakatos Bálint: A tatai országgyűlés és diplomáciai háttere (1508-1510). In: A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. (Annales Tataienses VI.) Szerk. Lázár János. Tata 2010. 29-30. (a régebbi szakirodalommal). 39 1492. jan. 14. Linz: Firnhaber 506-507. 40 Szabó Dezső ezt meggyőzően igazolta, de eredménye nem ment át a köztudatba, 1. Szabó Dezső: Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505-1526. Bp. 1917. 64-66., 70. 41 Lásd a béke 10. pontját: Schwind-Dopsch 429^430. A márciusi hitleveleket ennek alapján úgy fogalmazták meg, hogy a rendek az egész békeszerződéshez hozzájárulásukat nyilvánították („acceptamus"), és annak, de hangsúlyozottan a Miksa örökösödési jogára vonatkozó cikkelynek a betartásáról tettek esküt, 1. alább.
