Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény) II/293
300 NEUMANN TIBOR országgyűlési meghívókat gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére (1492. február 2.).3 3 Ezekben emlékeztetett, milyen károkat szenvedett el az ország Mátyás király halála óta szomszédjaitól, holott ő semmit sem mulasztott el megtenni a béke érdekében. Leszögezte, hogy jóllehet János Alberttel békét kötött, támadásával a herceg újra lángra lobbantotta az országot, márpedig „egyszerre ennyi és ilyen erős ellenséggel" nem tudja felvenni a harcot: a leghatalmasabb ellenféllel, a császárral és a római királlyal ezért követei útján örök békét kötött. Arról azonban, milyen feltételekkel tette ezt, személyesen kívánja tájékoztatni őket. A városoktól néhány fős küldöttséget kért, a nemességet pedig — a budai országgyűlés alább ismertetendő eseményeiből ítélve — minden bizonnyal fejenkénti megjelenésre szólította. Néhány nappal később, december 6-án az uralkodó így nyugodt szívvel erősítette meg függőpecsétes oklevelével a követei által megkötött pozsonyi békeszerződést.3 4 Ebben világosan megnyilvánul az a korábban és később egyaránt gyakran hangoztatott elv, miszerint ő mindig is a béke és a megegyezés tántorítatlan híve volt. Hangsúlyozta, hogy mindig is igyekezett a keresztény uralkodókkal a jó viszonyt fenntartani, és mivel szívügyének tekinti a kereszténység gyarapodását, erejét nem ellenük, hanem a „szüntelenül keresztény vérre szomjazó" törökök ellen kívánja fordítani. Ebből a szempontból üdvözölte tehát a követei által megkötött szerződést.3 5 A propagandisztikus tartalom mögött persze a meghívókban is kifejtett aggasztó valóság állt: az Ausztria elvesztését hozó béke — a lengyel és török front miatt — a magyar fél számára elkerülhetetlen volt. Miksa király, vélhetően nem sokkal azt követően, hogy kézhez kapta a budai tanács hozzájárulásáról szóló oklevelet, december 20-án, Innsbruckban hasonló diplomáciai szóvirágokkal igyekezett leplezni azt, hogy a magyar trónért indított háborúja nem teljesítette be várakozásait. Megerősítő oklevelében — a korábbi tárgyalások során is elhangzott érveket ismételve — kifejtette, hogy az őt isteni és emberi jogon egyaránt megillető Magyarországért és koronájáért háborút vezetett a választással trónra kerülő Ulászló király ellen, amely során számtalan várost, várat, erődítményt és települést foglalt el, és 33 Az országgyűlési meghívók közül hat maradt fenn: Soproné (DF 203 982., kiadása: Sopron szabad királyi város története I/1-II/6. Szerk. Házi Jenő. Sopron 1921-1943. [a továbbiakban: Sopronj 1/6. 87-89.), Bártfáé (DF 215 767., kiadásai: Diplomatarium comitatus Sarosiensis, quod ex tabulariis et codicibus manuscriptis erűit Carolus Wagner. Posonii-Cassoviae 1780. 144-145., Firnhaber 499-500., regeszta: Bártfa szabad királyi város levéltára 1319-1526 I. kötet 1319-től 1501-ig. Összeállította Iványi Béla. Bp. 1910. la továbbiakban: Bártfa] 2995. sz.), Pozsonyé (DF 240 728., regeszta: Archív mesta Bratislavy. Inventár stredovekych listín, listov a inych príbuznych písomností. Praha 1956. [a továbbiakban: Inventár] 3942. sz.), Kassáé (DF 270 713.), Szászvárosé (DF 245 148.), Nagyszebené (DF 245 149.). 34 1492. dec. 6. Buda: Firnhaber 500-502. (az oklevelet a király nem írta alá saját kezűleg, vö. Wiesflecker, H.\ Kaiser Maximilian i. m. 305.). 35 nos, qui pacis et concordie cupidi semper sumus et illam cum omnibus principibus Christianis, quantum in nobis est, habere et tenere viresque et facultates nostras pro bono communi et salute rei publice Christiane in hostes pocius fidei sanguinem Christianum et perniciem religionis katholice sine fine sicientes, quam in Christianos ipsos convertere et expendere semper optamus [...] qui, ut premissum est, pacis semper zelatores et amatores sumus communeque bonum et katholice religionis incrementum cordi semper habemus semperque pro nostra virili promovere cupimus - DF 287 336. (kiadása: Firnhaber 501.).
