Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Második közlemény) II/293
A JAGELLÓ-HABSBURG KAPCSOLATOK EGY FEJEZETE (1490-1492) 299 bérére vonatkozó nyugtát, a császár úgy nyilatkozott, hogy erről a lépésről a közte és Ulászló között megkötött pozsonyi békében született megállapodás.3 0 8. A szerződés ratifikálása A magyar-cseh követség egy része, élén Bakóc kancellárral, a békedokumentumok aláírását követően elhagyta Pozsonyt és Budára utazott, hogy ismertessék az uralkodó és a királyi tanács előtt a tárgyalások végeredményét. November 29-én a budai tanács tagjai — nyolc püspök, három tisztségviselő báró, a Szentgyörgyi grófok közül ketten, illetve két előkelő — egy sokpecsétes oklevélben fejezte ki hozzájárulását a társaik által aláírt békeszerződéshez.31 Nem lehet kétségünk afelől, hogy az oklevél kibocsátására a német fél kérésére került sor: a császárnak és a római királynak a szerződés megerősítése előtt meg kellett bizonyosodnia arról, vajon a magyar uralkodó végre tudja-e hajtani a megállapodásban rögzített cikkelyeket, illetve képes-e rábírni az országgyűlésen a rendeket a szerződésben kikötött, Miksa örökösödésére vonatkozó elfogadó nyilatkozatra. Magától értetődő ugyanis, hogy a pozsonyi követek — gondoljunk elsősorban a kancellárra és az erdélyi vajdára — és a budai tanács tagjai együtt olyan hatalmi tényezőt jelentettek, amellyel az ország semmilyen más csoportosulása nem vehette fel a versenyt.3 2 Az uralkodó ennek tudatában — miként írta, az éppen mellette lévő főpapok, bárók és előkelők tanácsára — másnap, november 30-án szétküldte az 30 1492. szept. 18. Linz: Joseph Chmel: Regesta chronologico-diplomatica Friderici III. Romanorum imperatoris (regis IV). Zweite Abtheilung. Wien 1859. (a továbbiakban: Chmel) 8840. sz. - A két 1472. évi oklevélre 1. uo. 6595-6596. sz., vö. Túrba, G.: Geschichte des Thronfolgerechtes i. m. 149-150. 31 Firnhaber 497-499. (Az oklevél kibocsátói: Tűz Osvát zágrábi, Farkas Bálint váradi, Szakolyi János csanádi, Bátori Miklós váci, Fodor István szerémi, Gergely nyitrai, Szegedi Lukács boszniai püspökök, Kálmáncsehi Domokos fehérvári prépost, Szentgyörgyi és Bazini János és Péter, Losonci László tárnok-, Drágfi Bertalan kamai.ts-, Turóci György pohárnokmester, Dóci Péter, Gersei Pető Miklós.) 32 A nov. 29-i megerősítést a szakirodalom kétféleképpen értelmezte. Horváth Mihály a következőket írja: „A visszatért követeket azonban a Budán volt urak többsége nagy kedvetlenséggel fogadta, s közölök csak 15-töt sikerült reábírni Ulászlónak, hogy azt aláírják; de ő azt, bár sokan árulásról beszéltek [...], deczember 6-kán mégis megerősítette." - Horváth Mihály. Magyarország történelme III. Pest 1871.2 253. Tévedésének oka nyilvánvalóan az, hogy Bonfini az 1492. tavaszi országgyűlés történéseit tévesen két különböző helyen ismerteti: először a békekötést (V II. 79-86.), másodszor az eperjesi csata leírását követően (V II. 107-112.). Úgy gondolta tehát, hogy a Bonfini által leírt elégedetlenség még novemberben mutatkozott meg, ami tévedés (vö. Szalay László: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI-dik században. Pest 1859. 59.). A 15 fő így természetesen nem jelent kisebbséget. A másik elgondolás szerint a pozsonyi követek ezzel osztották meg a kedvezőtlen békeszerződés miatt őket terhelő felelősséget társaikkal, 1. Fraknói V: A magyar nemzet története i. m. 352., Uő: A magyar királyválasztások története. Bp. 1921. (reprint: Máriabesnyő-Gödöllő 2005.) 120. - Sokkal valószínűbb az, hogy erre az örökösödését sokszoros biztosítékkal körülbástyázó Miksa kérésére került sor. Ezt igazolja az oklevél fennmaradásának története is: ezt 1526 után a békeszerződéssel és megerősítéseivel együtt, Bécsben őrizték (Szalay L.: Adalékok i. m. 58.). Azt, hogy kiállítását követően elküldték a német félnek, az is egyértelműsíti, hogy a márciusi hitlevelek (1. alább), amelyeket viszont Miksa Augsburgban helyeztetett el (Wiesflecker.; H.: Kaiser Maximilian i. m. 307.), kibocsátása után nem lett volna értelme átadni a német követeknek (e hitlevelek megpecsételői között ugyanis ott találjuk a nov. 29-i oklevél kibocsátóinak legtöbbjét).
