Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Kiss Gergely: Az esztergomi érsek királyi egyházak feletti joghatóságának kialakulása a 11-13. században II/269
AZ ESZTERGOMI ÉRSEK KIRÁLYI EGYHÁZAK FELETTI JOGHATÓSÁGA 287 csai érsekkel folytatott sok évtizedes viszály. Ugyanakkor jelezte, hogy a 13. század első felének püspökei is igyekeztek megerősíteni kormányzati hatalmukat. Velük együtt szintén részt kértek a kormányzásban a káptalani testületek is, ahogy azt más szempontból III. Ince 1212. évi ítéletlevele jól mutatja.83 A királykoronázás már csak egy alkalommal, 1231-ben merült fel, amikor IX. Gergely a szebeni prépostság mint az erdélyi németek közös egyháza elismerése mellett ismét megerősítette azt, az immár megszokott módon, hivatkozva elődei III. Sándor és III. Celesztin pápákra.84 E viták eredményeképpen a 13. század közepére egyértelművé vált, hogy a magyarországi egyházszervezet ugyan két érseki tartományból áll, de annak tényleges vezetője az esztergomi érsek.8 5 Tisztázódtak alapvető különjogai, így egyértelmű megerősítést nyert a királykoronázás, a királyi jövedelmek feletti tized joga. Valamelyest más a helyzet a királyi udvar személyzete, a királyi egyházak feletti joghatósággal. Ebben az esetben rendkívül változatosan alakult az érintett intézmények köre, helyzete. Az esztergomi érsek kormányzati joghatósága alatt álló intézményekre vonatkozó, 1389 és 1513 között keletkezett forrásokból kiderül, hogy ide tartoztak a királyi alapítású bencés apátságok, több premontrei prépostság, a szintén királyi alapítású társaskáptalanok, jó néhány plébánia, valamint a szebeni és brassói decanatus,8 6 A magyar kutatásban egyértelműen az az álláspont alakult ki, hogy ezek az intézmények — összefoglalóan a királyi egyházak — mind a királyi kápolnára vezethetőek vissza.8 7 efficacem, quod si coronatio ad plures pertineret materiam dissensionis et schismatis facile excitaret, dum unus unum, alius alteram in regem coronaret quas cum quibusdam aliis a sede apostolica nobis directis et continentibus solam Strigoniensem ecclesiam in officiales domus regie iurisdictionem habere, in occisione felicis recordationis uxoris nostre per subreptionem amisisse. Quarum continentiam, quia credimus in registre contineri, petimus a Sanctitate Vestra nobis rescribi [...]" - CD III/l. 163-166.; RA 294. sz. 83 Korábban már ezt hangsúlyozta Koszta László, 1. Koszta L.: Adalékok az esztergomi i. m. 250. 84 VMHH I. 92-93. 85 Erre utal az esztergomi érsek megnevezése során a 13. század közepén felében felbukkanó prímási cím - 1239-ben, IV Béla egy oklevelében („[...] et cum predicta sancta Strigoniensis ecclesia locum primatis in regno nostra tenere dignoscatur [...]" — MES I. 329.) —, amely a 14. század végétől (Kanizsai János 1394, 1395) vált a főpap címzésének elválaszthatatlan részévé, 1. 1394: UGDS III. 72-74., 1395: Zsigmondkori Oklevéltár I—II. (1387-1410) Összeállította Mályusz Elemér. Bp. 1951-1958.; III—VII. (1411-1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa Iván. Bp. 1993-2001.; VIII-IX. (1421-1422) Szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004.; X. (1423) Szerk. C. Tóth Norbert. Bp. 2007.; XI. (1424) Szerk. Neumann Tibor, C. Tóth Norbert. Bp. 2009. I. 3885., vö. Mezey László-. Az esztergomi érsekség primáciává fejlődése. Vigília 41. (1976: 6.) 368-374., Koszta L.: Adalékok az esztergomi i. m. 252. 86 Részletes felsorolásukat I. Kiss G.: Iurisdictionem i. m. 87 Gárdonyi Albert: Városi plébániák kiváltságos állása a középkorban. In: Károlyi Árpád emlékkönyv. Bp. 1933. 163-182. 164Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye. Budapest Régiségei 19. (1959) 68-69.; Kumorovitz Lajos Bernát: A budai várkápolna és a Szt. Zsigmond prépostság történetéhez. In: Tanulmányok Budapest múltjából 15. (1963) 109., 120-121., 124-125.; Mályusz Elemér. Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 40-41.; Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. (Milleniumi Magyar Történet. Historikusok. Szerk. Mezey Barna) Bp. 2000. 138.; Koszta László: Egyház és intézményei a középkori Pest és Pilis megyében. In: Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Torma István közreműködésével szerk. Zsoldos Attila. Bp. 2001. 208-209.
