Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ormos Mária: Politikai eszmék, politikai gyakorlatok a 20-21. században (Ism.: Harsányi Iván) I/254
255 TÖRTÉNETI IRODALOM olyan eszközeit teremtette meg, amelyekhez hasonlókat elődei soha korábban nem birtokoltak. Egyszersmind létrehozott olyan változatos pénzügyi, gazdasági és hatalmi technikákat, amelyek a gazdagság fő birtoklóinak hosszú időre biztosítják kiváltságos helyzetük megőrzését; mígnem egyszer csak történik valami, amire „nincs orvosság a kertekben". Akkor aztán minden recseg-ropog, az alul levők lázadnak vagy pusztulnak, amíg súlyos veszteségek árán helyre nem billen az immár világtársadalommá avanzsált emberi horda törékeny egyensúlyi helyzete. Ormos Mária az utóbbi években aprólékos konkrét elemzésnek vetette alá ezeknek a folyamatoknak egy-egy rövidebb-hosszabb szakaszát, kisebb-nagyobb részletét. Egyebek közt az 1929-1933-as válság magyarországi megítéléseit követte nyomon (Ormos Mária: A gazdasági világválság magyar visszhangja (1929-1936). PolgART, Budapest, 2004.), évekkel az előtt, hogy az újabb válság, a „miénk" bedübörgött volna. Megállapította: még a mi kis hazánkban is sok értelmes akkori meglátás és javaslat rögzíthető, anélkül, hogy ezeket a döntések közelében lévők közül valakik komolyan mérlegre tették volna. Most a részletektől az egész felé lépett. Azt vizsgálja, hogyan dolgozta föl és milyen gyakorlat formájában konkretizálta több mint száz év történéseit a liberális, a konzervatív és a szocialista politikai elmélet, esetleg ezek egyik vagy másik nemzeti vagy térségi változata. Végül is valamennyien úgy születtek, hogy valamikor az amerikai függetlenségi háború és az ipari forradalmak első hulláma idején mindegyikük igyekezett meghatározott magyarázatot adni az akkor éppen nagyon újnak tetsző (vagy épp nem tetsző) világról. Később is indíttatást éreztek arra, hogy az elmozdulásokat folyamatosan kommentálják, vagy éppen hozzácsiszolják eredeti víziójukat ahhoz, ami idő közben végbement. Ez maga is differenciálta és differenciálja az áramlatokat: egyes híveik óhatatlanul az elvek cserbenhagyását látják ugyanabban, amiben mások a menekülés útját jelölik meg. A szál, amelyre vizsgálódásait fölfűzi, alapjában kronologikus. A másfél évszázad során gyorsuló ütemben követték egymást az egész világra és társadalmának minden szeletére ható, mind jelentősebb változások. Ezek az áramlatokat új valóság-elemekkel szembesítették, és olyan korrekciókra késztették őket, amelyekre a társadalom korábbi állapotaiban nem gondoltak, így nem is reflektálhattak ezek szellemében. A könyv eleje egyfajta vaktérkép, vagy madártávlati kép. Dióhéjban fölrajzolja a világnak azt az állapotát, amelyet a 19. századtól örökölt, illetve a 20. század történetének nagyobb szakaszait. Ez szükségképpen zömmel európai kép, ezt sugallják a világgazdasági és az ezeken alapuló hatalmi-katonai hegemónia-viszonyok. Ormos Mária már ezeken az oldalakon is elszór alapvetőnek szánt felismeréseket. Európának és a világ más részeinek a kapcsolatát azzal jellemzi, hogy „a világrend hierarchiájában mind határozottabban a gazdasági tényezők döntöttek." Egyszersmind itt keresi Európa későbbi visszaszorulásának az okait. Az Európa-központú falitérkép szélein már ekkor aktív szereplőkként jeleníti meg a földgolyó más, később szintén mérvadóvá lett hatalmait. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az európai földrész nagy mértékű etnikai-nyelvi tarkasága a tőkés fejlődés és a mind gyorsabb alfabetizáció révén egyre nagyobb kontinentális feszültséget keltett. „Minden ok megvan arra — úja —, hogy Európát a 20. század elején a nacionalizmusok által fenyegetett földrésznek lássuk." Ez elég ahhoz a feltevéshez is, hogy a két világháborút, többek közt amerikai szerzők nyomán, „európai polgárháborúknak" minősítse. Ezeknek a vérfürdőknek az anyagi és lélektani lerakódásai aztán lerontották az Óvilág versenyesélyeit a versenybe beszálló új államokkal, a 20. század elején elsősorban az USA-val és egyes brit dominiumokkal, Európában Németországgal, majd a színes kontinensekről elsőként Japánnal szemben. Nem könnyű beillesztenie a könyv triptichonjába azt a meghökkentő sokféleséget, amely abból származott, hogy a 20. században, hosszabb európai, majd észak-amerikai hegemónia után a világ többi részein is megfogalmazódtak az ottani sajátos, évszázados vagy akár évezredes gondolatkincs bélyegét is magukon viselő új eszmerendszerek. Ezek több esetben legalább annyira mély, de rendszerint más paradigmákból kiinduló szellemi építmények. Jó lenne persze megérteni, miért keresik az új protagonisták a maguk politikai helyét legtöbbször mégis az európai eredetű liberális, konzervatív vagy szocialista „internacionálékban". Talán a globalizáció újabb nagy áttörése az ok, az a felismerés, hogy már nem csak magyar, de amerikai vagy indiai glóbusz sincsen. Mint említettem, a kifejtés első pillantásra kronológiai tagolású. Kissé közelebbről nézve azért a mű szerkezete bonyolultabb, korántsem teljesen lineáris. Mihelyt az időrendben a technika, a gazdaság, a hadviselés, a tudomány, a szellemi élet szférájában Ormos valamely jelentősebb fordulathoz érkezik, ennek rövid leírása után bemutatja, hogyan reagálnak rá a fő ideológiai áramlatok. A harmadik lépcsőben pedig nem feledkezik meg arról sem, hogy ezek a reflexiók sem azonosak az USÁ-ban, Franciaországban vagy éppen Mexikóban. A következő lépés már az, hogyan tevődnek át
