Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
KRAUSZ TAMÁS KÖNYVÉRŐL 229 ség, a demokrácia felhajtó erőinek gyöngesége, az amúgy is kis létszámú munkásosztály szétforgácsolódása, a hatalmi apparátusokba való felemelkedése, 'militarizálódása', az erőszakos megoldások iránti odaadás fent és lent."(285.) Nagyjából valóban így volt. A pontosságra való törekvés jegyében azonban hiba lebecsülni a bolsevikok akaratának szerepét, amely ekképpen (sokuknak minden jó szándéka ellenére) a későbbi sztálini thermidort alapozza meg. Kevés a demokrácia felhajtó erőinek gyöngeségét említeni anélkül, hogy számbavennénk ebben a bolsevikok gyengítő szerepét, s azt se mondjuk: nem a munkásosztály emelkedett fel a hatalmi apparátusokba, hanem csupán egyes tagjai. S azok lehettek bármennyire tömegesen is (hisz' meglehetősen nagyra növekedett apparátus jött létre), nem a létszámuk számít, hanem (olyasmit mondunk, amit a szerző máskülönben nagyon-nagyon jól tud) az, hogy milyen funkciót töltöttek be.28 1919 elején — tehát a hadikommunizmus kiépülése csúcspontján — Nyikolaj Rozskov történészprofesszor, renegát bolsevik, akkor mensevik, 1917-ben az Ideiglenes Kormány postaügyi minisztere (győzedelmeskedő ellenforradalmi diktátor megjelenésének rémétől hajtva) azt javasolja Leninhez (Gorkijon keresztül) küldött levelében, hogy személyi diktatúrát és szabadkereskedelmet vezessen be. Lenin azonnal elutasította a felvetést annak okán, hogy az nem stabilizálná, hanem a már kiépült apparátusok szétrombolása okán gyengítené a hatalmat, vagyis akkortájt az egyszemélyes hatalom bevezetésének nem voltak meg a feltételei. (Lenin — olvashatjuk Service-nél — 1922-ben csak hónapok múltával tudta keresztülvinni, hogy Rozskovot Pszkovba internálják.2 9 ) A győzedelmes Lenin élete eltéphetetlenül összefonódott az erőszak és a terror fogalmával. Ezért Krausz Tamás külön alfejezetben vizsgálja ezt a kérdést, s joggal emeli ki: alapvetően a cári múlt, az első világháború hozza meg a tömegméretű modern erőszakot. Ebben a szörnyű küzdelemben Lenin ugyan nevetségesnek tarthatta, hogy a forradalmat követő első hetekben a bolsevikok az ideiglenes kormány több miniszterét (és sok más ellenségüket) becsületszóra elengedték(298.), ám a történetnek szimbolikus jelentősége is van: itt fejeződik be (e tekintetben is) az a század, a 19. század, amikor a becsületszó valóban becsületszó volt.30 A szószegések aztán e tekintetben is új, e tekintetben is gyalázatos, máig velünk élő (ki tudja még meddig tartó) korszakot nyitnak. A szerző fejtegetései meggyőzőek, s ezek keretében „természetesen" az is világossá válik, hogy Lenin hol gátolta, hol ösztönözte31 a terrort. A fejtegetések vége felé esik szó arról, hogy 1922 elején került napirendre „a terror törvényi kereteinek kijelölése, és ez a polgárháború tapasztalatainak és az új helyzetnek egyfajta 28 Amikor Lenin kezdte felismerni , hogy a „cezarista önkényuralom" réme fenyeget, akkor — úja a szerző — „némi optimizmussal töltötte el, az új bürokrácia szociális forrását alapjában munkások és parasztok alkották:"Krausz: i.m. 425. A helyzet súlya alatt itt bizonyosan cserben hagyja Lenint mély elemző képessége, s egyszerűen a kívánsággondolkodás ismert sémája befolyásolja. 29 Service: i.m. 541-542. - A szerző felfogásából az következik, hogy a derék professzort „deportálták", itt azonban ő az egyetemen oktató munkát végzett, ami nem mondható a deportáltak szokásos munkájának. 30 A 19. század azonban sok szempontból jóval 1900 előtt befejeződött; a hosszú 19. és rövid 20. századról szóló — divatos — nézetet magunk is igencsak egysíkúnak tartjuk. 31 Krausz Tamás elbeszélésében ezek a mozzanatok inkább a lábjegyzetekben találhatóak, Robert Service előadásában a főszövegben és igen élénk színekkel ecsetelve.
