Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vonyó József: Gömbös kormánypártjának ideológiája és programja I/3
18 VONYÓ JÓZSEF által teremtett feszültségeket. így a két nemzetközi eszme megosztotta a nemzet erőit, s ezzel magát a nemzetet végzetesen meggyengítette, a „belső harcok folytán a külső ellenséggel szemben lefegyverezte".54 Elismerve kezdeti erényeiket, túlhaladott, korszerűtlenné vált voltukat hangoztatták. „A liberalizmus elhájasodott, a demokratizmus megkopaszodott, a szociáldemokrácia öncélúan asztmás lett, nemcsak képviselőiben, hanem rendszereiben is" — foglalta össze az ezzel kapcsolatos nézeteket képletes formában Eszterhás István.5 5 A két szellemi-politikai áramlat elleni kritika fontos eleme volt, hogy azok nem a magyar társadalom, a nemzet tradicionális elemeit, törzsét képező társadalmi csoportok — a keresztény középosztály és a parasztság —, hanem új társadalmi rétegek, a nagytőke és a munkásság érdekeit kívánták érvényesíteni. Ez az érvelés — különösen annak liberalizmusra vonatkozó része — gyakran szóhasználatában is egyezett a 19. század végi neokonzervativizmus, majd a belőle kinövő radikális konzervativizmus keretében megfogalmazott nézetek kulcselemeivel: a szerves fejlődés megszakítása káros hatásainak kárhoztatásával, a szabad gazdasági versenyben hátrányt szenvedő paraszti, kispolgári rétegek védelme szükségességének hangoztatásával, s ezek ellensúlyozásaként az agrárérdekek védelmének, az állam szabályozó, korlátozó szerepe erősítésének követelésével.56 Új jelenség volt viszont, hogy az említett politikai körülmények miatt a Gömbös-csoport nyilvános érvelésében a liberalizmust és a szocializmust most nem kötötte össze a zsidósággal. Legfeljebb a két szellemi-politikai irányzat idegen voltát, s azt hangoztatták, hogy ezek az eszmék nem felelnek meg a magyar nép lelkének, gondolkodásának. Azt azonban egyértelműen vallották, hogy a két ártalmas eszmeáramlat, illetve politikai irányzat hatásainak, az ezeket érvényesítő pártok nemzetet romboló tevékenységének következményeként került válságos helyzetbe a magyarság. Ily módon bizonyítottnak vélték, hogy „sem a liberalizmus, sem a szociáldemokrácia nem felel meg a nemzet életszükségleteinek". Kategorikusan állították: a történeti múlt gyökeresen új politika szükségességét igazolja, olyanét, mely „nem egyes egyének, nem is egyes osztályok, hanem az egész nemzet érdekeit képviseli".67 A nemzeti politika igazolásában - a múlt bírálata mellett - felerősödött a külföldi minták szerepe. Gömbös és hívei főként Olaszország és Németország belső átalakulásával példálóztak. Más államokat (Törökországot, Lengyelországot, Ausztriát) is felemlítve, általános érvényűnek tekintették, hogy a „nemzetközi eszmék pusztítása után a nemzetek fennmaradásuk egyedüli lehetőségét a nemzeti eszme diadalában látták".5 8 Béldi Béla a nemzeti eszmét korszellemként értelmezte. A hozzá való igazodást pedig sorskérdésnek vélte. „Most, amikor az 54 Vita- és szónoki tárgyak... i. m. 182-184. 55 Eszterhás István: A liberalizmus, demokrácia és internacionálék romjain kel fel a nemzet. Nemzeti Figyelő, 1933. szeptember 17. 56 V ö.: Szabó Miklós: Új vonások a századforduló konzervatív politikai gondolkodásában. In Szabó Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986. Medvetánc Könyvek, Budapest, 1989. 109-176.; Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867-1918). Új Mandátum, Budapest, 2003. 118-183.; Magyarország története 8. I. m. 914-953. 57 Vita- és szónoki tárgyak. In: Gömbös pártja... i. m. 182. 58 Lásd többek között: Az alakuló zászlóbontó gyűlések beszédmintája; Vita és szónoki tárgyak... In: Gömbös pártja... i. m. 105, 182.
