Századok – 2011
FIGYELŐ - Pritz Pál: Krausz Tamás könyvéről. Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció I/215
220 PRITZ PÁL hangsúlyozza Krausz Tamás — Lenin komolyan támaszkodhatott Kautsky agrárkérdésről 1899-ben megjelentetett munkájára. Amikor az 1905-ös forradalom megkerülhetetlenül felvetette a cári önkényuralom átalakításának kérdését, akkor a marxizmus és a liberalizmus közötti szakadás visszavonhatatlanná vált. Mert az elméleti vita mögött az a nagy politikai kérdés volt, hogy az önkényuralom ellen a szociáldemokrácia a burzsoáziával vagy a szegényparasztsággal szövetkezik-e. Míg Karl Marx azt feltételezte, hogy európai forradalom keretei között az obscsinának haladó szerepe lehet15 , addig Lenin már 1894-ben elvetette ezt a felfogást; a hagyományos faluközösségek orosz és indiai formáinak pusztulását az olcsó amerikai gabona exportjával magyarázta, tehát lényegében a globalizáció szerepét ismerte fel. Az évtizedes tudományos kutatás és politikai küzdelem során tett meglátásait Lenin Oroszország „az imperializmus gyenge láncszeme" tézisben összegezte. Krausz Tamás e nézet jelentőségét „túlbecsülhetetlen"-nek mondja, ám egyben azt is aláhúzza, hogy Lenin „... mai szemmel nézve ... már akkor kétségtelenül eltúlozta e forradalmasodás egyetemességét, mélységét, a centrumkapitalizmus sebezhetőségét, integrációs képességének gyenge pontjait."(110., 112.) Ez természetesen azzal a „nyilvánvaló" ténnyel is összefügg, hogy a nyugat-európai társadalmakat Lenin messze nem az oroszországihoz hasonló mélységgel elemezte.(124.) Ugyancsak kritikával illeti, mechanikusnak mondja ahogy Lenin a tőke globalizálódásából a munka nemzetközi egyesülését levezeti, ám azt is kiemeli, hogy Lenin meglepő élességgel érzékelte azt, hogy a 20. században az Egyesült Államok a világfejlődés motorja lehet.(116-117.) Az orosz kapitalizmus politikai meghatározottságaival foglalkozva Krausz Tamás kiemeli, hogy a kapitalista fejlődést gátló feudális maradványok szétzúzásának szempontját mérlegelve Lenin még Pjotr Arkagyjeuics Sztolipin agrárreformjait is „haladónak" tekintette, ám ebből (szemben az akkoron igen tekintélyes Georgij Valentyinouics Plehanovvai és a mensevikekkel) nem jutott arra a következtetésre, hogy a véres kézzel kormányzó miniszterelnök támogatandó lenne.(121.) Az orosz önkényuralmi állam természetéről adott lenini elemzés kapcsán a szerző meggyőzően cáfolja azok nézeteit, akik elvitatják Vlagyimir Iljics politikai értékeléseinek történelmi megalapozottságát. A középpontba itt Lenin és Plehanov vitája áll. Mert Plehanov ugyan maga is hangoztatta, hogy az orosz kapitalizmus képes az „európai minta" követésére, ám az ázsiai termelési mód 15 Jóval később, más összefüggésben a szerző azt írja, hogy Marx „halovány esélyt" látott arra, hogy az obscsinák a „szocializmus kiindulópontjai lehetnek."(235.) A kétfajta interpretáláshoz megemlítendő Balogh István: Szocialista árutermelés és a társadalmi formák marxi elmélete c. tanulmánya. (In: Balogh István: Árutermelés, szocializmus, történetiség. Magvető, Bp., 1987. 217-281., konkrétan 242-248. és 276-277.), valamint Niederhauser Emil elbeszélése. Eszerint a II. Sándort elleni sikeres merénylet nyomán Vera Zaszulics levélben tudakolta Marxtól, hogy mi most az orosz forradalmárok teendője. „Marx hosszan töprengett a válaszon, majdnem tucatnyi vázlatot írt, hosszabbakat és rövidebbeket egyaránt. Végül azt a rövidet küldte el, amelynek a lényege az, hogy amennyiben az oroszországi forradalom nyomán Nyugaton is győz a forradalom, akkor az orosz forradalmárok a meglévő szocialista alapokon (vagyis az obscsinán) felépíthetik a szocializmust." Font Márta - Szvák Gyula - Niederhauser Emil - Krausz Tamás: Oroszország története. Bp.,1997, 412.
