Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
172 ERŐSS ZSOLT feltehetőleg szerepet játszottak a nyilaskeresztesekkel való kapcsolatfelvételi kísérletekről széles körben elterjedt információk is, már csak azért is, mert nemcsak a párt alsóbb szintű szervezőitől, de a NEP főleg arisztokrata származású, erősen a szélsőjobboldal felé hajló képviselői részéről is elhangzottak konkrét javaslatok az együttműködés lehetséges kereteit illetően.4 3 A NEP vezetőségének egy része és a nyilaskeresztesek közötti kapcsolatfelvételről szóló szórványos információk megítélésénél azt is érdemes figyelembe venni, hogy a Nemzeti Egység Országos Központja a helyi pártvezetők, illetve a központi kiküldöttek rendszeres jelentései alapján legalább olyan részletes és a realitásoknak megfelelő adatokkal rendelkezhettek az egyes nyilas pártok szervezkedéséről, tényleges támogatottságáról országos és helyi viszonylatban egyaránt, mint a közigazgatási tisztségviselők és a rendőrség jelentései alapján intézkedő belügyminisztérium.4 4 Scheftsik, valamint Csicsery-Rónay és Jurcsek 1936-os szervezőtevékenységének súlypontja pedig a Dunántúlnak éppen azon területeire, megyéire esett, ahol a különböző nyilaskeresztes formációk az országos átlaghoz képest erősebb társadalmi bázissal rendelkeztek. Érvényes ez különösen Zala megyére, ahol a Meskó-féle nyilaskeresztes párt (Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt) az 1930-as évek közepére döntő befolyást szerzett a községi képviselőtestületek egy részében, s az 1934-es törvényhatósági, valamint az 1935-ös országgyűlési képviselőválasztásokon is az országos átlagot messze meghaladó, mintegy 20%-os támogatottságot tudhattak magukénak.45 Zala megye mellett, bár eredményességét illetően kisebb mértékben, hasonló volt a helyzet a Nyugat-Dunántúl több megyéjében, valamint Fejér megyében, ahol a kerületek kormánypárti képviselői közül többen (Haám Artúr, Hadnagy Domonkos, Pálffy-Daun József) nyíltan is hangot adtak nyilaskeresztes szimpátiájuknak.4 6 A Marton-csoport nyitása a nyilaskeresztesek felé 1936 közepén viszont már több volt, mint egy újabb szimpátianyilatkozat. Egy olyan, többé-kevésbé szervezett tömeg megnyerésének első kísérletei ezek, amely mind méretei, mind — más nyilaskeresztes alakulatok radikalizmusához képest — mérsékeltebb programja, tagságának társadalmi összetétele4 7 révén alkalmasnak bizonyulhatott arra, hogy a Nemzeti Egység szervezeteit kívülről támogatva, vagy a szervezetek közé beemelve, szélesebb társadalmi bázist biztosítson az eredeti, illetve adott esetben egy újraértelmezett gömbösi program megvalósításához. Bár a kísérlet ekkor még kudarcba fulladt, azt mindenesetre jelzi, hogy a kormánypárt 43 V ö: Glatz - Stier: Megyei küzdelmek... i. m. 160-173. A NEP helyi szervezetei és különféle nyilaskeresztes csoportok közötti együttműködésre több példa is hozható. Az 1936. márciusi szigetvári időközi választások alkalmával például egy nyilaskeresztes csoport a NEP helyi pártirodáját használta a NEP-párti jelölt érdekében végzett agitáció bázisául. (Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés képviselőházának naplója. Atheneum, 1935. 1936. április 29. 73-79. - A továbbiakban: Képviselőházi Napló) 44 A NEP-szervezetek rendszeres jelentéseiről lásd Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártja iratanyagának forrásértékéről. In: Uő: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus... i. m. 66-80. 45 Vonyó József: Meskó pártja Zalában. Adatok a nyilasok Zala megyei szerepéről és társadalmi bázisáról (1933-1935). In: Uő: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus... i. m. 150-161. 46 V ö.: Farkas Gábor: Politikai viszonyok Fejér megyében 1919-1945. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 171-175. és 209-219.; Vonyó: Meskó pártja Zalában... i. m. 160, 167. 47 Vonyó: Meskó pártja Zalában... i. m. 160-161.
