Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJÁNAK ÁTSZERVEZÉSE 1936-BAN 165 Marton részben személyesen írta a nyomdai úton előállított füzetek formájában megjelent útmutatókat, melyek a legkisebb részletekig szabályozták a csoportok és vezetőik feladatait és munkamódszerét. E feladatok legfontosabb elemei: a helyi társadalom egységbe szervezése, tagjainak folyamatos megfigyelése, politikai befolyásolása, s a párt — lehetőleg választókerületi illetve községi elnökei, titkárai közül kikerülő — (parlamenti, megyei és helyi) képviselőjelöltjei győzelmének biztosítása a választásokon. A tagság feladatai azonban nem korlátozódtak a választásokra, kezdettől fogva folyamatos gazdasági, szociális és társadalmi tevékenységgel igyekeztek a Nemzeti Egység táborát kiszélesíteni. 1935 nyarától készítették elő, és 1935 októberében küldték szét a helyi szervezeteknek a társadalom teljes megszervezésére vonatkozó központi utasításokat és útmutatókat, amelyek feladatul tűzték ki, hogy az élet minden területén megszervezzék a társadalom valamennyi tagjának tevékenységét, s ezzel együtt felszámoljanak minden hasonló társadalmi szerveződést, egyéni kezdeményezést.16 Helyzetkép, 1936. január A kísérlet kudarca 1935-1936 fordulójára nyilvánvalóvá vált. Kozma Miklós belügyminiszter a főispánok többségének tiltakozását felhasználva vétót emelt a pártszervezés egyes — valójában a cél szempontjából kulcsfontosságú — elemeit illetően, s Horthy kormányzó támogatásával a háta mögött a szervezkedés visszafogására kényszerítette Gömböst és a főtitkárt. A miniszterelnök kompromisszumra való hajlandóságához — Kozma akciójának Horthy általi jóváhagyásán és támogatásán kívül — nemcsak a párt vezetésében 1936 januárjában felszínre kerülő személyi ellentétek járultak hozzá,17 hanem a párt szélsőjobboldali csoportja és a kormány viszonyában január közepétől kibontakozó s (legalábbis részleges) kormányválsággal fenyegető politikai ellentétek is.18 A miniszterelnöknek január 20-án, a NEP értekezletén elmondott beszédétől — a vezető NEP körök és a szélesebb közvélemény — három fontos kérdés megválaszolását várták: 1. Milyen reformokat léptet életbe a NEP vezetősége a szervezés tekintetében? 2. Miképpen alakul a jövőben Marton Béla országos főtitkár szerepe? 3. Hogyan történik meg a pártszervezés teljes különválasztása a közigazgatástól?1 9 Gömbös beszéde, melyet presztízsszempontok is erősen befolyásoltak, a fenti kérdésekre vonatkozóan nem sok konkrétumot tartalmazott, ellenben Marton Bélát — ha nem is nevesítve, de félreérthetetlen utalással — határozot-16 Vonyó: Egy állampárti kísétlet... i. m. 1998. 25, 282-336. 17 Ivády Béla a főtitkár önálló intézkedéseire hivatkozva pártelnöki tekintélyének csorbulását, míg Sztranyavszky az Országos Központ személyi állományának teljes lecserélését, az általa behozott emberek elbocsátását nehezményezte. Martonnak Zsitvay Tiborral, a NEP székesfővárosi szervezetének elnökével való ellentéte köztudott volt, erről részletesebben lásd Zsitvay Tibor: Magyarország 1921-1941. Zsitvay Tibor emlékiratai. Szerk. Sipos Péter. Palatínus Ráday Gyűjtemény, Budapest, 1999. 265-267.; 8 Órai Újság, 1936. február 20., május 8. 18 A NEP szélsőjobboldali csoportja a kormányzás tempójának gyorsítása és radikálisabb irányba terelése, végső soron a kormány mérsékelt konzervatív tagjainak eltávolítása érdekében lépett fel. V ö. Ormos: Egy magyar médiavezér... i. m. 441.; Kónya: Gömbös kísérlete... i. m. 190-191. 19 Magyarország, 1936. január 21. „A NEP-szervezés reformja a mai pártértekezleten"
