Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Belényi Gyula: Az állam szorításában. Az ipari munkásság társadalmi átalakulása Magyarországon 1945-1965 (Ism.: Sz. Varga Lajos) VI/1578

1580 TÖRTÉNETI IRODALOM va a szerző egyik legfontosabb magállapítása az, hogy az ipari munkásság az első gyáralapítások idején még kis létszámú, belsőleg kevéssé tagolt bérmunkás rétegétől eljutott a nagy- és középüzemek szakképzettség, kulturáltság, jövedelem és életmód szempontjából tagolt munkásságához. A negyvenes évek elején száma meghaladta a a nyolcszázezret. Nagymértékben nőtt iskolázottsága, átalakult szakmai képzettsége. Felhívja a figyelmet arra, hogy jelentős változásokon ment keresztül a szaktudás tekintetében átlag felett álló, modern kisipari munkásréteg is. Az 1945-1948 közötti átmeneti periódusban a szerző az 1945-ös és 1946-os éveket jellemző munkaerőpiaci fordulatokról, a bérezési rendszer megváltozásáról és az anyagi fogyasztás alakulásáról ad áttekintést. Megállapítja, hogy a háború időleges következményeként 1945-ben először munkaerőhiány keletkezett, amelyet az év végétől és főleg 1946-tól kezdve súlyos munkanélküliség váltott fel. Ez utóbbi elsősorban a mezőgazdasági foglalkoztatottakat sújtotta és csak másodsorban az ipariakat, nagyrészt textiliparban alkalmazott nőket. Módosultak az ipar bérezési elvei is, főleg olyan irányban, hogy a munkások közötti, elsősorban szakképzettség szerint kialakult bérkülönbségeket jelentősen csökkentették. A dolgozatnak már ez a fejezete is foglalkozik az anyagi fogyasztás sajátos kérdéseivel, bemutatva a háborút követő időszak elemi megélhetési nehézségeit. A legrosszabb hónapokban már napi néhány szelet zsíros kenyér vagy egy káposztafőzelék paprikászsíros szafttal elfogadható étkezésnek számított. A könyv két példával — az 1947 őszi, csepeli, az életszínvonal gyors ütemű romlása miatti sztrájk megtorlásával és egy nagyvállalatoknál (DIMAVAG) 1948-ban lefolytatott, kifejezetten politikai indítékú sorozatos fegyelmi eljárások bemutatásával — világítja meg az egypárti diktatúrává átalakuló hatalom represszióját. A II. fejezet viszonylag ismertebb kérdéskörökkel, az ipari munkások számának növekedésével, annak okaival és következményeivel foglalkozik. Az ipar fizikai munkásainak száma 1949 és 1970 között 735 ezerről 1582 ezerre ugrott, amit a szerző egyetemes tendenciával, de a szédítően gyors ütemet a szocialista államhatalom gazdaságpolitikájával (iparosítási politika, munkaerőgazdálkodási politika) magyarázza. Fontos elvi tanulságot is hangsúlyoz, konkrétan azt, hogy bizonyos korszakokban — amilyen a szocializmus időszaka is volt — a társadalmi változások nem értelmezhetők kizárólag önmagukban, a politikai változások ismerete nélkül. Másrészről óv attól, hogy lineáris összefüggést tételezzünk fel az állami akarat és a társadalmi változások között, ugyanis az előbbinek a társadalmi viszonyok közegellenállásán kell átszűrődnie. A gyors növekedés okainak feltárása után a szerző figyelmét elsősorban arra összpontosítja, hogy a társadalmi mobilitás fő gyűjtőmedencéjévé vált ipari munkásság belső sajátosságait hogyan változtatták meg a beáramló munkavállalók. Részletes áttekintést ad a munkások utánpótlásának forrásáról. Elsőként az önreprodukciót említi, ami önmagában nem lett volna elégséges. Szükség volt a többmilliós mezőgazdasági népesség mobilitására, a háztartásban dolgozó nők munkavállalói aktivitására, a városi kistulajdonosi rétegek bémunkássá válására. Belényi Gyula kitér az eredeti társadalmi helyzet feladásának indítékaira is (megélhetési kényszer, közvetlen állami kényszerítő eszközök). A mélyreható vizsgálat lehetővé teszi számára annak feltárását is, hogy voltak rétegek, amelyeknek megfelelt, sőt kedvezett a „szocialista iparosítás" extenzív útja. Ilyen csoportot alkottak például a negyvenes évek végéig súlyos munkanélküliségtől sújtott agrárproletárok. Az ipari munkásságba nem csak be-, hanem onnan ki is lehetett kerülni. Különösen értékes a könyvnek az a része, amelyben a szerző a kilépési mobilitási formák tárgyalásakor feltárja az új vezető (káder)rétegbe került csoport társadalmi eredetét, s azon belül kimutatja a munkás származásúak arányát. Belényi Gyula ebben a fejezetben foglalkozik a munkanélküliekkel. Ezzel kapcsolatban főként két dolgot hangsúlyoz. Az egyik az, hogy piacgazdasági rendszerekhez képest a szocialista gazdasági rendszerben csökkent a munkanélküliek száma, ezzel párhuzamosan pedig nőtt a foglalkoztatottaké. A másik nem kevésbé fontos, de alig ismert tény, hogy a szocializmus korszakában is volt munkanélküliség. Ezt a megállapítást adatokkal támasztja alá. Kiemeli, hogy a munkaerőpiac szegmentáltsága eredményeként az iparon belül egyszerre volt jelen a munkaerőhiány és a munkanélküliség. A könyv bemutatja a munkásság egyes csoportjainak helyzetét. Nagyon érdekesnek tartjuk a szocialista iparosítás korszaka egyik legjellegzetesebb rétege, az ún. alsó munkásság sajátosságainak taglalását. Hallatlanul izgalmas olvasnivaló az a rész, amelyben a szerző egy különlegesen értékes forrásanyag birtokában (közel ezer darab „önkényesen kilépett" munkás elleni per iratanyagát elemezte statisztikai módszerekkel) közelképet ad erről a csoportról. Egyértelműen bizonyítja, hogy a vádlottak, miként az alsó munkásság általában is, a munkásátlagnál képzetlenebbek, iskolázatlanabbak és szegényebbek voltak. Az alsó munkásság más csoportjai közül a dolgozat az öreg munká-