Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ján Spisiak: Spomienky z Budapesti 1939-1944 (Ism.: Janek István) VI/1569
TÖRTÉNETI IRODALOM 1569 Ján Spisiak SPOMIENKY Z BUDAPESTI 1939-1944 Ed. Miroslav Michela Slovak Academic Press, Bratislava, 2010. 465 o. BUDAPESTI VISSZAEMLÉKEZÉSEK 1939-1944 A szlovák és a magyar történetírás szemszögéből Miroslav Michela főszerkesztése, valamint Valérián Bystricky és Ladislav Deák munkája jóvoltából egy fontos kordokumentumot, Ján Spisiak Budapesten szolgáló szlovák diplomata visszaemlékezéseit vehetjük kezünkbe. Hiánypótló műről van szó, amivel a szlovák és magyar historiográfia régóta adós, ezért örvendetes, hogy megjelenhetett ez a könyv, igaz egyenlőre csak szlovák nyelven. A szerkesztők a kötet összeállításánál azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az olvasók számára Spisiak tevékenységének azon részét mutassák be, amit diplomata minőségében tevékenykedett Budapesten. Spisiak a Szlovák Köztársaság követeként 1939-től 1945-ig teljesített szolgálatot Budapesten. Ján Spisiak 1901-ben született és 1981-ben halt meg, felmenői egyszerű földművesek voltak. Édesapját korán elveszítette, aki megélhetésüket biztosítandó Amerikában bányászként dolgozott. Spisiak egyházi támogatással és kitűnő észbeli képességei révén 1925-ben végezte el a prágai jogi kart. A párizsi Sorbonne Egyetemen is folytatott jogi és francia nyelvi tanulmányokat. Visszatérte után Pozsonyban különböző ügyvédi irodákban, majd a Tatra bankban dolgozott 1939-ig, követi kinevezése időpontjáig. A szlovák kormány először nem őt akarta küldeni Budapestre, de elődjét a magyar hatóságok elutasították magyarellenessége és Benes-pártisága miatt. Spisiak memoárja az 1939. május 14-től 1944. augusztus 26-ig terjedő időszakot dolgozza fel. Pontosan azt az időszakot, amikor a magyar és a szlovák nemzet történelmének egyik legnehezebb időszakát élte át. Spisiak kifejti memoárjához írt előszavában, hogy az ő feladata Magyarországon az volt, hogy a szlovákok érdekeit akkora mértékben védje, amennyire csak lehetséges. Spisiak maga is elismeri, hogy a háborús időszak alatt a szlovák-magyar kapcsolatok nem voltak túl jók, az akkori történések szerinte is utólag nézve csak mindkét nemzet kárára voltak. Érdekes adalék, hogy a szlovák követ kihagyta memoárjában azt az időszakot, amely a Szlovák Nemzeti Felkeléssel valamint a magyarországi nyilas hatalomátvétellel és Budapest ostromával foglalkozna, mely tényeket azzal magyarázhatunk, hogy ezek kényes témák voltak számára, amelyekben nyíltan nem kívánt állást foglalni, mivel akkor minősítenie kellett volna a szovjet csapatok tevékenységét. A memoár műfaj a történészek számára igen lényeges, mivel a visszaemlékező olyan megélt tudással rendelkezik, amit a historikusok a legtöbbször nem birtokolhatnak, mivel személyesen nem voltak ott. Ján Spisiak impresszíven, néhol hihetetlenül színesen és részletesen ír a magyar-szlovák kapcsolatokról, valamint a korabeli nagyhatalmi és regionális politikai erőviszonyokról, amelynek révén fontos fogódzókat nyújt a téma iránt érdeklődők számára. Mielőtt rátérnénk a könyv részletesebb ismertetésére, szükségesnek érzem, hogy kicsit megvilágítsuk a két állam közötti viszonyt, ezen időszakban. A 38 ezer km2 -nyi kiterjedésű és 2,6 millió lakosú Szlovákia egyike volt Európa legkisebb államainak. Az összlakosság mintegy 85 százalékát a szlovák nemzetiségűek tették ki, a maradékot a magyar, német, ruszin és zsidó stb. kisebbség alkotta. Megalakulása után röviddel Szlovákia függetlenségét korlátozták, ugyanis 1939. március 23-án Németországgal védelmi szerződést írt alá, az úgynevezett „Schutzvertrag"-ot. Ebben a Német Birodalom biztosította Szlovákia 25 éves függetlenségét, Pozsony pedig kötelezte magát, hogy külpolitikáját a német kormánnyal összhangban alakítja, és beleegyezik a német Schutzzone (védelmi zóna) létesítésébe, amely az ország mintegy 5%-át érintette. Az állam élén Jozef Tiso állt és Hlinka Szlovák Néppártjának egypártrendszere alakult ki. 1939 márciusától kezdve egészen 1944-ig Szlovákia és Magyarország diplomáciai kapcsolatait négy fő kérdés határozta meg: a felvidéki részek hovatartozásának kérdése, a területükön élő kisebbségek problémája, a németek kegyeinek egymás rovására történő megszerzése, valamint a reciprocitás elve. A szlovák-magyar kapcsolatok 1941 végére annyira megromlottak a kisebbségek helyzete miatt, hogy még a két ország közötti diplomáciai viszony megszakításának lehetősége is felmerült,
