Századok – 2011

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ján Spisiak: Spomienky z Budapesti 1939-1944 (Ism.: Janek István) VI/1569

1570 TÖRTÉNETI IRODALOM amit csak a németek közbelépése akadályozott meg. A reciprocitás elve a két állam viszonyában a nemzetiségi politika és az államközi kapcsolatok terén követett gyakorlat kiindulópontja maradt, és egyre keményebben érvényesült. Németország számára két szövetségesének torzsalkodása előnyős volt, mivel így könnyebben kijátszhatta őket egymás ellen és saját céljainak a megvalósítására is felhasználhatta Szlovákiát és Magyarországot. Mindkét állam féltékenyen szemlélte a másikat és igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy területi integritásukat megőrizzék és az azt biztosító németek kegyeit megszerezzék. Szlovákia 1939-44 között az I. bécsi döntés nyomán létrejött határt kívánta felülbírálni, de a magyar politikai vezetés mindvégig ragaszkodott a már kialakult „status quó"-hoz. A két államnak nem volt esélye a megegyezésre a háború alatt, mert nem tudtak felülemelkedni a határrevízió gondolatán és a kisebbségi kérdést sem tudták közösen megoldani. Ján Spisiak valószínűleg az 1960-as-70-es években több éven keresztül széleskörű szakirodalmi és levéltári kutatómunkát végzett memoárja megírásához. A levéltárak anyagai az általa kutatott időszakra vonatkozóan nagyrészt zárolva voltak, annak dokumentumait csak részben és hiányosan kaphatta meg, így nem lehetett tisztában minden részlettel a nagyhatalmak politikáját illetően. Spisiak előrelátó volt és az általa irányított budapesti szlovák követség lényegesebb dokumentumait félretette és azokat szlovákiai otthonában őrizte, ezen felül naplójába hetente feljegyzéseket írhatott, hogy ezeknek köszönhetően könnyebb legyen a visszaemlékezés. A fentiekre alapozva vágott bele memoárjának megírásába. A háborús események és pusztítások miatt a budapesti és a szlovák levéltárak e korszakra vonatkozó anyagai meglehetősen hiányosak, így Spisiak memoárja sok részújdonsággal szolgál az olvasók és a kutatók számára is. Munkája eredetiséggel bír, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Spisiak munkája Csehszlovákiában született, ahol a kommunista rendszer szemében múltja miatt ő amúgy is fekete pontokkal indult. Spisiakot 1944 végén, 1945 elején a Vörös Hadsereg elfogta és börtönbe zárta. Csehszlovákiába csak 1947-ben a moszkvai börtönből tért vissza. Hazájában azonnal bíróság elé állították, de az ellene felhozott vádak alól sikerült tisztáznia magát. Ügyességét az is bizonyítja, hogy jogászként előbb az egyik állami vállalatnál, majd egyetemi tanárként is sikerült elhelyezkednie. Felmentésében az is közrejátszott, hogy 1944-ben Budapesten mentette a zsidókat szlovák útlevelek kiadásával illetve a Magyarországra került francia hadifoglyok eljutását is támogatta Szlovákiába, ahol azok a Szlovák Nemzeti Felkelésben is részt vettek. A keményfedeles memoár hat fejezetre tagolódik, amelyek a háborús évek évenkénti eseményeit dolgozták fel kronologikus sorrendben. A szerzők a szövegben található személyek, fogalmak, idegen szavak magyarázatait az egyes lapok alján tüntették fel, amelynek révén igen komfortossá teszik az olvasást és meg is könnyítik azt, főleg a nem szakmabeli érdeklődők számára a szöveg folyamatos olvasását. A kötet végén részletes személynévmutató segíti az olvasó tájékozódását. A kötetet külön színesíti a mű végén található néhány fénykép, amely Spisiak követet és családját, valamint korabeli politikusokat ábrázol, ezzel is emberközelivé téve ezt a korszakot. Számomra kicsit hiányoztak a lábjegyzetekben az utalások a szakirodalomra, amelyeknek az elhagyását valószínűleg terjedelmi okokkal magyarázhatjuk. A Spisiak által írt memoárnak eredetileg több mint 1200 oldala van, amelynek vannak olyan részei, amik a korabeli szocialista propagandát népszerűsítik. A szerzőnek ezzel az volt a célja, hogy az ottani állambiztonsági szolgálat és az államrendszer részére is elfogadhatóvá tegye művét. Miroslav Michela és szerzőtársai, e felesleges propagandisztikus részeket nagyrészt kihagyták, így élvezhetővé téve a memoár olvasását. A kötet egyes részeinek hitelességét árnyalja, hogy Spisiak művét valószínűleg másként írta volna meg, ha emigrációban élt volna valahol a nyugati blokkban. Mivel Pozsonyban élt, így kénytelen volt művében korabeli tetteit megmagyarázni a csehszlovák kormányzat felé is, melyek önigazolásául is szolgáltak. Munkájában feltűnően sokat foglalkozik olyan témákkal, amelyeknek végső mondanivalója az, hogy szükség volt Csehszlovákia megújítására és az antifasizmusban való részvételre. Egy kirívó példát említenék a könyvből 1942 októberében biztosan nem mondta, illetve sugallta Ullein Reviczkynek a Magyar Külügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének, hogy Szlovákia számára egyedüli garancia a fejlődésre Csehszlovákia lenne. (298.) Érdekes adalék, hogy alapvető történelmi tényeket még csak említés szintjén sem említ. Ilyen az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop paktum, vagy az 1942-ben Prágában Reinhard Heydrich, a Protektorátus német helytartója ellen elkövetett sikeres merénylet. Furcsaság, hogy a budapesti szlovák közösség hétköznapjairól is csak nagyon kevés információ olvasható. Memoárjában vigyázott arra, hogy a közismert politikai szereplőkön kívül segítőinek és tárgyalópartnereinek nevét ne nagyon írja le, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljenek ezért és emi-