Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vonyó József: Gömbös kormánypártjának ideológiája és programja I/3
GÖMBÖS KORMÁNYPÁRTJÁNAK IDEOLÓGIÁJA ÉS PROGRAMJA 11 szint vizsgálatával kellett megállapítani, hanem azzal, hogy a jelölt „erkölcsi szemléletét" összevetik a „nemzeti világnézettel".3 4 Ugyanígy emelte ki Hóman a nemzetnevelés fontosságát az iskola kapuin kívül is, s céljaként az „egységes magyar világnézet kialakítását" jelölte meg. Ennek zálogát pedig az ősi eredetű népi kultúra kiemelt fejlesztésében látta. (85. pont) A célt „a nemzeti fejlődés ügyét szolgáló tudományos, művészeti, irodalmi törekvések okszerű és egyenletes támogatásával", másrészt az „életképtelennek bizonyult és szervezeti hibában szenvedő" intézmények összevonásával vagy megszüntetésével akarta megvalósítani. Ennek rendelte alá a pénzügyi keretek felhasználását is. (87-88. pont) Mindez erősen összecseng a húszas években megfogalmazott kultúrpolitikai alapelvekkel: a faji értékek megismerésének és elsajátításának követelésével, azzal az elvárással, hogy a társadalom valamennyi egyede teljes egészében azonosuljon a magyar faj érdekeivel, „a vérközösséget vállalja a nemzettel". A tervezett intézkedések tartalma és jellege — hasonlóan az egy évtizeddel korábbiakhoz — már önmagában is nyilvánvalóvá teszi, hogy azok a korabeli magyarországi gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatok irányának mesterséges megváltoztatását célozták. Ezért megvalósulásukra nem kerülhetett sor spontán fejlődés eredményeként. A program is azt sugallja, hogy megfogalmazói a hatalom tervszerű munkájával, az állam társadalmi folyamatokat szabályozó szerepének növelésével akarták elérni céljaikat. Igaz, azt ígérték, hogy — szabad teret nyitva az egyéni kezdeményezésnek — az állami beavatkozás csak szűk korlátok között érvényesül majd a „nemzeti termelőmunkában" (40. pont) de aligha volt elvárható, hogy a gazdasági hatalom korabeli birtokosai a szakmai korporációk keretében, a szolidaritás jegyében — a kormány és a kormánypárt programja szellemében — önmagukat csonkítják meg más társadalmi csoportok javára. Az az állam, melynek képe a Nemzeti Munkatervből kibontakozik, szintén a Gömbös-csoport 1920-as években kialakult felfogását idézi. Úgy látjuk: Gömbös, híveivel, a hatalom birtokában egy diktatórikus vezéri állam kiépítésére törekedett. Jóllehet az ország minden dolgozó rétegét képviselő parlament és a titkosság elvére épülő választójogi reform terve (4-5. pont) a társadalom akaratát érvényesítő többpártrendszerű parlamentáris demokráciát ígért, a többi pont és Gömbös később megfogalmazott konkrét tervei, valamint politikai lépései ezzel ellentétes törekvéseket bizonyítanak. Ezek legfontosabb jellemzője a társadalom mozgásterének, kormányzati politikát befolyásoló szerepének szűkítése, az erős központi hatalom társadalom feletti uralmának egyidejű növelésével. A program kilátásba helyezte ugyan az egyéni szabadságjogok, az egyesületi és gyülekezési jog, valamint a sajtószabadság biztosítását, de egyúttal korlátozta is őket azzal, hogy érvényesítésüket feltételhez — a „nemzeti közösség érdekei"-nek szolgálatához — kötötte. (7-9. pont) Különös hangsúlyt kapott ez az egyesülési jog kapcsán: „minden egyesületnek és gyülekezésnek közvetlenül vagy közvetve a nemzeti erők meghatványozását kell szolgálnia." (8. 34 Nagy Péter Tibor: A magyar oktatás második államosítása. Budapest, 1992. 29, 93-95.; T. Kiss Tamás: Oktatáspolitika a Horthy-rendszerben Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint miniszteri tevékenységének tükrében. In: Egy letűnt korszakról 1919-1945. Szerk.: Sánta Ilona. Budapest, 1987. 201.
