Századok – 2011
MŰHELY - Baráth Magdolna: Szovjet „imázsépítés" Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítésének módszerei és eszközei 1956 után VI/1525
SZOVJET „IMÁZSÉPÍTÉS" MAGYARORSZÁGON 1956 UTÁN 1537 szági vendégszereplését, vagy késedelmesen küldte meg az azzal kapcsolatok reklámanyagokat. A kétoldalú kulturális munkatervben rögzített magyar utazásokat a szovjet fél nem igazolta vissza, a tervezett szovjet küldöttségek pedig vagy nem érkeztek meg, vagy az év közben elmaradt utazásokra az év végén egyszerre került sor.3 9 Nem sikerült tartalmasabbá és elevenebbé tenni a propagandát sem. Ez utóbbira panaszkodott a Szovjetunió népszerűsítését alapfeladatának tekintő Ország-Világ című folyóirat főszerkesztője is a nagykövetség egyik diplomatájának. Alpári Pál (korábban a Szovjet Kultúra c. folyóirat főszerkesztője) elmondása szerint kész volt mindent megtenni ennek érdekében, de kijelentette, ha nem kap friss, tartalmas anyagokat, és a szovjet folyóiratok nem segítenek ebben, nem tudja elképzelni, hogyan lehet sikeresen megoldani ezt a feladatot.4 0 Hasonló véleményen volt Barcs Sándor, a MTI vezérigazgatója is. 1958 januárjában szovjet diplomatáknak arra a kérdésére, hogyan hasznosítják a szovjet tájékoztatási iroda (Szovinformbüro) anyagait, Barcs kijelentette, hogy azokat főleg a vidéki lapok közlik, a központi lapok munkatársai maguk írják a cikkeket, mert a Szovinformbürotól kapott anyagok szárazak, hivatalosak, az olvasókat nem érdeklik. Az is problémát okozott, hogy a Szovjetunióban történt eseményekről szóló anyagok késéssel érkeztek, később, mint az arról szóló nyugati híradások. Magyar részről azt tervezték, hogy az MSZMP KB nevében megbeszélésre hívják össze a központi és megyei lapok szerkesztőit, és azt tanácsolják nekik, állítsanak össze negyedéves terveket, hogy a Szovjetunióról és a népi demokratikus országokról milyen anyagokat szándékoznak közölni.4 1 A hivatalos szervek minden erőfeszítése ellenére a Szovjetunió magyarországi népszerűsítése terén nem sikerült komoly eredményeket elkönyvelni. A Kultúra külkereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese a szovjet nagykövetség tanácsosának arra panaszkodott, hogy a forradalom után a szovjet periodikák terjesztése nagyon megnehezedett.4 2 A nagykövetség harmadtitkára, V A. Krjucskov által készített összefoglaló is elismerte, hogy a szovjet folyóiratok magyarországi terjesztése nem kielégítő, és egyáltalán nem lehet komoly tényezőnek tekinteni a Szovjetunió magyarországi népszerűsítésében. A helyzet e téren 1958-ban sem javult, sőt a Magyarországon terjesztett hat folyóirat előfizetőinek száma 1957-hez képest 23,9%-kal (a Szovjetunió című folyóiraté 43,9%-kal) csökkent. A szovjet diplomata ezt elsősorban a Kultúra külkereskedelmi vállalat 39 GARF f. 9518 op. 1. gy. 86. A budapesti szovjet nagykövetség tájékoztatója a Szovjetunió és Magyarország közötti 1961. évi kulturális és tudományos munkaterv teljesítésének állásáról, 1961. június 6. 40 GARF f. 9518 op. 1. gy. 83. V A. Krjucskov és V Sz. Kiporenko feljegyzése Alpári Pállal folytatott 1958. január 4-i beszélgetésükről. 41 GARF f. 9518 op. 1. gy. 83. Sz. Sz. Karpov és V A. Krjucskov feljegyzése Barcs Sándorral 1958. január 10-én folytatott beszélgetésükről. 42 GARF f. 9518 op. 1. gy. 83. V A. Krjucskov feljegyzése Svéddel folytatott 1958. február 21-i beszélgetéséről. Ehhez az is hozzájárult, hogy megszűnt a szovjet lapok külön terjesztése. 1957 februárjától az Állami Könyvterjesztő Vállalat budapesti és vidéki üzlethálózatában együtt árusították a nyugati és szovjet könyveket és periodikákat. RGAE f. 413 op. 13 gy. 7979. Tájékoztató a szovjet sajtótermékek magyarországi terjesztésének kilátásairól és a magyar könyvkiadásról.
