Századok – 2011
MŰHELY - Baráth Magdolna: Szovjet „imázsépítés" Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítésének módszerei és eszközei 1956 után VI/1525
1536 BARÁTH MAGDOLNA A szovjet diplomaták úgy vélték, 1957 tavaszától a Szovjetunió magyarországi propagandája jelentősen javult, rugalmasabb, érthetőbb és aktuálisabb lett. Ez a megállapítás vonatkozott mind a sajtó és rádió propagandára, mind a kulturális és propagandaszervek tevékenységére. Véleményük szerint a magyar vezetés nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kérdésnek, és mindent megtett az „ellenforradalmi lázadás" következményei és a nacionalista hangulat felszámolása érdekében. Mindamellett a propagandában komoly hiányosságot talált mind magyar, mind szovjet oldalon. A kérdés óriási politikai jelentőségének folyamatos hangoztatása ellenére a szovjet vezetés gyakorlati intézkedései mintha az ellenkezőjéről tanúskodtak volna. 1958 áprilisában a Kulturális Kapcsolatok Intézetének osztályvezetője és a Kulturális Minisztérium egyik munkatársa azzal kereste fel a budapesti szovjet nagykövetséget, hogy miután megtekintették a tervezett szovjet képzőművészeti kiállításra küldött alkotásokat, arra a következtetésre jutottak: ebben a formában nem szabad bemutatni. A szovjet nagykövetség teljes mértékben egyetértett a magyar véleménnyel, és megalapozottnak tartotta a kiállítási darabokat ért kritikákat. Jevgenyij Gromov nagykövet maga is azon a véleményem volt, hogy a kiállítási anyag olyan alacsony színvonalú, hogy a nagyközönséggel való megismertetése abban a formában csak kárt okozna. Azt javasolta, hogy a szovjet fél tartsa magát a kulturális munkatervben rögzítettekhez.3 6 Nem sikerült felszámolni az 1956 előtti, sokat kárhoztatott hibákat sem. Az illetékes szovjet szervek továbbra is késedelmesen vagy egyáltalán nem válaszoltak a magyar kérésekre. Előfordult ez olyan esetben is, amikor a kérés Aczél György kulturális miniszterhelyettestől érkezett. Aczél 1959. április 11-én, rövid moszkvai tartózkodása alkalmával találkozott Ny. A. Mihajlov kulturális miniszterrel, akitől azt kérte, hogy bővítsék a két ország közötti kulturális csereprogramot, s ennek jegyében többek között 1959. július végén - augusztus elején küldjék el a szegedi művészeti fesztiválra a Sztanyiszlavszkij Színház balett-társulatát. Mihajlov egyetértett a javaslattal, és azt támogatta az SZKP KB külpolitikai és kulturális osztályának vezetője is.37 Ennek ellenére a kérdésről még egy hónap múlva sem született döntés. Amikor Ny. A. Mihajlov 1959. május 16-án ismét találkozott Aczél Györggyel, utóbbi visszatért a kérésre és sürgette a választ.3 8 A kedvező döntésre még ezt követően is egy hónapot kellett várni. A hosszadalmas, bürokratikus ügyintézés miatt a kulturális delegációk cseréje változatlanul nehézkes volt, és előfordult olyan eset is, amikor egy magyarországi programra meghívott szovjet delegáció csak annak befejezése után érkezett meg. A korábbi megállapodások ellenére a szovjet fél több esetben az utolsó pillanatban tagadta meg művészek és művészeti együttesek magyaror-36 GARF f. 9518 op. 1. gy. 83. Jevgenyij Gromov telefontávirata G. A. Zsukovnak, D. A. Polikarpovnak és P Sz. Gyeduskinnak, 1958. április 25. 37 RGANI f. 5. op. 36. gy. 86. J. Andropov és D. Polikarpov feljegyzése az SZKP KB-nak, 1959. május 7. 38 Uo. Ny. A. Mihajlov feljegyzése az SZKP KB-nak, 1959. május 16.
