Századok – 2011
MŰHELY - Baráth Magdolna: Szovjet „imázsépítés" Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítésének módszerei és eszközei 1956 után VI/1525
SZOVJET „IMÁZSÉPÍTÉS" MAGYARORSZÁGON 1956 UTÁN 1535 nyük szerint az „ellenséges elemek" titokban továbbra is a magyar-szovjet barátság aláásásán dolgoztak, nagyon komoly politikai jelentőséget tulajdonítottak a szovjet kultúra, tudomány és technika eredményei, a szovjet emberek élete propagálásán keresztül a két nép „tartós lelki közelítésének". A budapesti szovjet nagykövetség két munkatársa 1958 januárjában több mint harminc oldalon elemezte a Szovjetunió magyarországi propagandájának fő aspektusait: a magyar sajtó és rádió munkáját, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság és a Kulturális Kapcsolatok Intézete tevékenységét, a szovjet színház és mozi népszerűsítését, a szovjet irodalom kiadását és terjesztését. A dokumentumot készítő B. Gorbacsov és V Krjucskov úgy vélték, a szovjetellenes hangulat kialakulásában a magyar propagandaszervek is felelősek, mert elhallgatták a magyar-szovjet kapcsolatok Magyarország számára meglehetősen előnyös voltát a kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági kapcsolatokban, s ezzel lehetőséget adtak a kapcsolatok egyenlőtlenségéről szóló mendemondák terjedésére. Egy évvel a forradalom után viszont minden területen kedvező jelenségeket regisztráltak. Véleményünk szerint a sajtó lényegesen többet és színvonalasabban írt a Szovjetunióról és rendszeresen hírt adott a legfontosabb eseményekről, érdekes híradásokat közölt a szovjet gazdasági, tudományos és kulturális eredményekről. (Ezt elősegítette all tagú magyar újságíró-küldöttség 1957. május-júniusi szovjetunióbeli látogatása is.) Megváltozott a Szovjetunió népszerűsítésének formája is. Míg 1956 előtt voltak olyan kiadványok (Szovjet Kultúra, Új világ), amelyek kizárólag a szovjet propagandával foglalkoztak, a forradalom leverése után csak az Ország-Világ folyóirat számára írták elő, hogy terjedelmének egyharmadát ennek szentelje. Az elemzés készítői elismeréssel szóltak a Szovjet Híradó című havi lapról is, amely 1957 végén már 5 ezer példányban jelent meg és a nagykövetség véleménye szerint a magyar közvélemény kedvezően fogadta. A nagykövetség a Szovjet Híradó megjelentetésének kivételesen nagy jelentőséget tulajdonított, úgy vélték „bizonyos mértékig a Szovjetunió magyarországi propagandája mintájául kell szolgálnia, megadva az alaphangot ebben a számunkra fontos ügyben".3 4 B. Gorbacsov és V Krjucskov ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a lap csak abban az esetben képes betölteni szerepét, ha tartalmas és érdekes anyagokkal látják el, ez a kívánalom azonban még nem minden esetben teljesült. A budapesti szovjet nagykövetség diplomatái — itt élvén — közelebbről látták és pontosabban felismerték, hogyan lehetne közelebb hozni a magyar közvéleményhez a szovjet valóságot. A szovjet kultúra, tudomány és technika bemutatását nem általánosságban javasolták, hanem egyrészt egy-egy konkrét területet eredményeivel kívánták megismertetni szakemberek szúk körét, másrészt nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a szovjet élet mindennapjai bemutatásának (pl. szovjet játékkiállítás, közszükségleti cikkek, közlekedés, szovjet divat). Véleményük szerint „a feladat abban áll, hogy propagandánknak ezt a területét tegyük minél érthetőbbé, érdekessé, gyakorlati jelentőséggel bíróvá. Propagandánk csakis ebben az esetben válhat hatékonyabbá."3 5 34 Uo. 35 Uo.
