Századok – 2011
MŰHELY - Baráth Magdolna: Szovjet „imázsépítés" Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítésének módszerei és eszközei 1956 után VI/1525
1534 BARÁTH MAGDOLNA Szóba került a Szovjetunió magyarországi propagandájának néhány kérdése azon a baráti beszélgetésen is, amelyet P Drozdov, a két ország között 1958-ra szóló kulturális munkaterv aláírására Budapestre érkezett szovjet delegáció tagja 1957 novemberében Házi Árpád egykori belügyminiszter-helyettes budai villájában folytatott a Rákosi-korszak néhány befolyásos funkcionáriusával (jelen volt többek között Sebes István külügyminiszter-helyettes és az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának elnöke is). Drozdov beszélgetőpartnerei, miközben a párt irányvonalát balról bírálták és egyes intézkedéseit (például november 7. munkanappá nyilvánítását) „ideológiai kapitulációnak" minősítették, maguk is úgy vélték, hogy a szovjet írott és rádiópropaganda célt téveszt: a sajtóanyagok szárazak, érdektelenek, a rádióadások hosszúak, unalmasak és elkésettek. Drozdov maga is arra a következtetésre jutott, hogy elsődlegesen a hivatalos-formális kapcsolatok dominálnak, „még nem jutottunk el a magyarok lelkéig és tudatáig". Úgy vélte, a szovjet nagykövetség rendezvényei hivatalos jellegük miatt nem érintik meg az értelmiség, az ifjúság és a munkások széles rétegeit, olyan „áttétel" viszont, amelynek segítségével a nagykövetség hatást tudna gyakorolni ezekre a rétegekre, meglehetősen kevés van. Éppen ezért Drozdov is a VOKSZ-képviselet vagy a Magyar-Szovjet Baráti Társasághoz delegált képviselő intézményének létrehozása mellett tette le voksát. Szerinte ez lehetőséget adott volna arra, hogy rendszeres munkát végezzenek az értelmiségnek azzal a részével, amely valamilyen okból ellenséges a Szovjetunió iránt, oly módon, hogy meghívják őket például filmvetítésekre, és megfelelő irányban folytatják a propagandát. A képviseletet véleménye szerint arra is fel lehetett volna használni, hogy szorosabban együttműködjön a MSZBT-vel (amit meglehetősen gyengének és csenevésznek tartott, s amelynek nagy segítségre volt szüksége munkájának beindításában), és lehetővé tette volna, hogy eltérjenek a propaganda kincstári formáitól, és áttérjenek a nyílt baráti érintkezésre, a kulturális, tudományos értékek cseréjére. Ebből a szempontból szükségesnek tartotta a „kereskedelempolitika" felülvizsgálatát, a szovjet termelési és technikai tapasztalatokat, a tudomány és kultúra vívmányait bemutató szovjet könyvek árának jelentős csökkentését.32 A kérdést szovjet részről kiemelt fontossággal kezelték, amit az is mutat, hogy 1958-tól kezdve negyedéves tervek készültek a magyarországi szovjet propaganda tartalmára vonatkozóan, és a budapesti szovjet nagykövetség időről időre értékelő elemzéseket készített a magyar sajtó, rádió és televízió Szovjetuniót népszerűsítő tevékenységéről, illetve a szovjet propaganda magyarországi helyzetéről, aktuális kérdéseiről. Szovjet részről úgy vélték: „A Szovjetunió magyarországi propagandájának helyzete, ennek módjai és módszerei, a Szovjetunió Magyarországgal kapcsolatos politikája internacionalista, testvéri jellegének elmagyarázása a lakosságnak, Magyarország számára belpolitikai helyzete megszilárdítása szempontjából különösen nagy jelentőséggel bírt és bír."3 3 Mivel vélemé-32 GARF f. 9518 op. 1. gy. 83. E Drozdov feljegyzése az 1958-ra szóló kulturális együttműködési munkaterv aláírására Budapestre érkezett delegáció ittléte idején magyar barátaival folytatott beszélgetéséről. 33 GARF f. 9518 op. 1. gy. 83. A budapesti szovjet nagykövetség összefoglalója a Szovjetunió propagandájának néhány kérdéséről a Magyar Népköztársaságban, 1958. január 13.
