Századok – 2011
MŰHELY - Baráth Magdolna: Szovjet „imázsépítés" Magyarországon. A Szovjetunió magyarországi népszerűsítésének módszerei és eszközei 1956 után VI/1525
SZOVJET „IMÁZSÉPÍTÉS" MAGYARORSZÁGON 1956 UTÁN 1527 nyékig tették, mivel az csak kárt okozna az ügynek, ráadásul megnehezítené a magyar vezetés helyzetét. A nagykövet jól látta: a magyar vezetők körében volt bizonyos félelem attól, hogy a kulturális érintkezés régi formáit akarják helyreállítani, és maga is osztotta azt a véleményt, hogy a kapcsolatokat fokozatosan, olyan mértékben kell fejleszteni, amilyen mértékben sikerül a nacionalista és szovjetellenes érzéseken úrrá lenni. Helytelennek tartotta ugyanakkor, hogy a kulturális kapcsolatok ápolásával foglalkozó szovjet szervek szinte teljesen beszüntették munkájukat. A nagykövet egy 13 pontból álló javaslatcsomagot állított össze, amelyben helyet kapott a magyar szerzők műveinek Szovjetunióban történő kiadására vonatkozó terv összeállítása, a legjobb szovjet filmek kiválasztása és Magyarországra küldése, a magyar zene hetének megrendezése Moszkvában és Leningrádban, a Bánk bán mielőbbi színrevitele a moszkvai Nagy Színházban (magyar rendező közreműködésével),8 Zichy Mihály szovjet múzeumokban őrzött néhány képének odaajándékozása a Szépművészeti Múzeumnak stb. Mindezeket az intézkedéseket a legközelebbi időpontban, nagy sajtó- és rádió nyilvánosság mellett javasolta megvalósítani. Emellett Jurij Andropov úgy kívánt segíteni a munka nélkül maradt magyar színészeknek és zenészeknek, hogy indítványozta társulatok, együttesek meghívását szovjet vendégszereplésre. Sürgette a kulturális munkaterv mielőbbi aláírását, illetve egy együttműködési megállapodás létrehozását a két ország tudományos akadémiái között. Javasolta a Magyarországra irányuló szovjet rádióadások tartalmának megváltoztatását, érdekesebbé tételét. Mivel a forradalom alatt megszűnt a Magyar-Szovjet Társaság lapja, az Új Világ és a Szovjet Kultúra című havilap is, szünetelt az Új idő magyar nyelvű kiadása, illetve abbamaradt a szovjet sajtótermékek forgalmazása, javaslatot tett arra, hogy a nagykövetség jelentessen meg egy magyar nyelvű bulletint. Az első időben 2 ív terjedelemben, havonta egy illusztrált számot kívántak kiadni 3 ezer példányban, amelyet az állami intézményeknek, napilapok szerkesztőségeinek és társadalmi szervezeteknek juttattak volna el, s csak később terjesztették volna a lakosság körében.9 Végezetül a nagykövet előállt egy, a diplomáciai kapcsolatokban némileg szokatlan javaslattal is. Andropov úgy vélte, hogy a forradalmi események és a szovjetellenes hangulat megerősödése következtében több száz olyan személy, aki őszintén szimpatizált a Szovjetunióval és aktív propagandatevékenységet folytatott a magyar-szovjet barátság erősítése érdekében (párt- és állami apparátusban dolgozók, újságírók, a Magyar-Szovjet Társaság munkatársai), meglehetősen nehéz helyzetbe került mind erkölcsileg, mind anyagilag, ezért a nagykövetség bizonyos anyagi segítséget kívánt nekik nyújtani. Ennek érdeké-8 Jurij Andropov már 1956. augusztus 30-i, az SZKP KB Elnökségének küldött jelentésében bírálta a szovjet kulturális vezetést, és magyar sérelemként említette, hogy a moszkvai Nagy Színházban még mindig nem mutatták be a Bánk bánt, annak ellenére, hogy a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma 1953 óta többször is megígérte annak előadását. A „Jelcin-dosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerkesztette: Gál Éva-Hegedüs B. András-Litván György-Rainer M. János. Századvég Kiadó-1956-os Intézet, Budapest, 1993. 39. 9 Szovjetszkij vesztnyik (Szovjet Híradó) címmel az első szám 1957. november 7-én jelent meg.
