Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
AZ ALGÉRIAI HÁBORÚ ÉS A IV. KÖZTÁRSASÁG BUKÁSA 1507 dályozni a behatolást az épületbe, de a tömeg elsodorta őket, a közelben tartózkodó ejtőernyősök pedig nem avatkoztak be. Az épületbe behatolt tömeg feldúlta az irodákat, az ott talált dokumentumokat pedig kiszórta a térre, ahol a több tízezer tüntető közjóléti kormányt követelt és hatalmat a hadseregnek. Este hét óra után érkezett a helyszínre Massu, az algíri hadtest parancsnoka, aki elképedve és feldühödve a látottakon, így fakadt ki: „Mi ez a kupleráj?" Ez a sajátos, az egyéniségéhez illő reakció ugyanakkor bizonyos fokig tükrözte a tisztikar hozzáállását az eseményekhez. A hadsereg az elmúlt évek folyamán kétségtelenül átpolitizálódott, pontosabban a tisztikara2 8 és egyes alakulatai, mint az ejtőernyősöké, amelyek részt vettek az „algíri csatában"2 9 vagy az algériai európaiak tartalékosaiból alakult Területi egységek. Az idegenlégiósok és a sorkatonaság nemigen akartak politikával foglalkozni. A tisztek jelentős része, bár kritizálta a kormányt, de alapvetően törvénytisztelő volt. Összességében azt lehet mondani, hogy a hadsereget a többé-kevésbé spontán tömegmozgalom belesodorta az eseményekbe. Ugyanakkor számos tiszt esetében éppen május 13. lesz a törvényes hatalommal való tudatos szembefordulás kezdete. A hadsereg átpolitizálódásához éppen a kormányok járultak hozzá azzal, hogy a katonai hivatásnak nem mindenben megfelelő feladatot bíztak rá. (pl. az „algíri csata" idején). S ezt sokan szóvá is tették: „Ezért végeztük el a katonai akadémiát?" Ugyanakkor ez a hadsereg már a háború kezdetétől nemcsak katonai, hanem szociális, humanitárius és kulturális tevékenységet30 is folytatott a lakosság megnyerése érdekébe, tudván, hogy enélkül a katonai sikerek nem teljesek. Az indokínai háború tapasztalatai erősítették meg az ilyen jellegű lélektani hadviselésnek vagy „forradalmi háborúnak" is nevezett tevékenység fontosságát.3 1 Mindezeken túl a hadseregben erős volt az Algéria tradíció: a kudarcos végű napóleoni háborúk után újjászülető francia hadsereg itt szerzett magának presztízst. Itt alakult meg az Idegenlégió. Számos kitüntetés, katonai érdemrend eredete valamilyen algériai haditetthez nyúlik vissza. Ötven éven keresztül, 1830 és 1870 között katonai közigazgatás volt az észak-afrikai országban, amely adminisztratíve is a honvédelmi minisztériumhoz tartozott. Ezek a hagyományok erős szálakkal kötötték a tisztikart Algériához, amelynek gyarmatosítása együtt haladt a modern francia nemzetállamnak és államformájának, politikai rendszerének, a republikánus modellnek a kiteljesedésével 28 A francia szárazföldi hadseregben 24 ezer aktív és hatezer tartalékos tiszt volt. Az aktív állomány közel 40%-a (9650 fő) kapitányi rangban szolgált, a többségük Algériában. Ezért is nevezik az algériai konfliktust a „kapitányok háborújának". Henri Alleg: La guerre d'Algérie. Paris 1981. 2. k. 374-375. 29 1957 januárjában a főkormányzó a hadseregre bízta főváros irányítását azzal a megbízással, hogy ott számolja fel az FLN-t. Massu ejtőernyősei az egész világot felháborító brutalitással (a kínzások, „eltűnések" és a közönséges gyilkosságok napirenden voltak) végezték a megbízást. A „csatát", amely valójában megtorlás volt, jól mutatja be Gilo Pontecorvo Algíri csata c. filmje, amely az 1966-ös velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán díjat nyert. 30 Ma leginkább az ENSZ békefenntartó erőinek a tevékenységéhez lehetne hasonlítani. 31 Marie-Catherine Villatoux et Paul Villatoux: Le colonel Lacheroy, théoricien de la guerre révolutionnaire. La guerre d'Algérie magazine, 1. sz. (2002) 38-43.
