Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - Pihurik Judit: A népi demokrácia aláaknázása egy szekszárdi borospincében I/143

150 PIHURIK JUDIT ezzel a jobboldali szellemet." Barátait — akik között van fogorvos, kulák (sic!), közjegyző, pénzügyi főelőadó, gimnáziumi tanár, volt városi tanácsos és ügyvéd is — a következő kommentárral nevezik meg: „Nevezett pincéjénél a fent említett személyek szoktak megjelenni rendszeresen, ahol nevezettek demokráciaellenes kijelentéseiket teszik." Majd a dehonesztáló sorok után árulkodó, hétköznapi, egyszerű mondatok jellemzik N.-t: „Káros szenvedélyei nincsenek. A bort mérsékelten issza, kártyázni nem szokott. Családjával harmonikus családi életet él."*2 Ebbe a harmóniába lopózott be „Szabolcsi István" és a többi ügynök, akik jelentéseikben a fentiek mellett egyéb témákról is hírt adtak: ilyen volt az államosítás — ez N. tanyájának a lehetséges elvétele kapcsán került szóba4

3

— és a kor káderpolitikájának kritikája. „Verpeléti" egy bankigazgató szavait idézi, aki azt mondta, nem tudnak mit kezdeni a bankhoz küldött új munkatársakkal, mert azok írni is alig tudnak, nemhogy összeadni.4

4

Ez persze nem csupán a banki alkalmazottakra volt jellemző - sőt az iratok közt is feltűnnek helyesírási hibáktól hemzsegő oldalak (éppen a „Verpeléti" fenti beszámolóját fogadó Hirsch Kálmán áv. alhadnagy egyik jelentésében is: irodálya, ohalytanak)5 Hogy a jelentések írói, vagy a jegyzőkönyvvezetők hogyan fogadták az esetleg rájuk is vonatkoztatható megjegyzéseket, nem tudhatjuk. Mindenesetre az általuk keletkeztetett iratok igazolják a közismert tényt: az új káderek egy részének iskolázatlanságát. 1953-ban új témák, és „Szabolcsi" mellett új szereplők tűntek fel a N.-re vonatkozó iratokban: miután kiesett „Verpeléti" és V, megjelent „Szenes" ügynök, 1954-től pedig „Baranyai Béla" és „Simon György". Jelentéseik tükrözik, hogy 1953-ban Sztálin halála új helyzetet teremtett: a pincebeli beszélgetésekben egyre több szó esik a külpolitikáról, annak magyarországi hatásáról. „Szabolcsi" jelenti, hogy N.-ék igyekeznek összekapcsolni a Szovjetunióból érkezett híreket a magyar politikai élet jelenségeivel, az eseményeket értelmezve latolgatják a lehetőségeket, következményeket. Főként az érdekli őket, hogy mi várható Nagy Imre miniszterelnökségétől.4

6

Arra is kíváncsiak, hogy a magyar kormány tudott-e Berija elfogásáról Nagy Imre beszéde napján, június 4-én, vagy csak egy hónappal később szereztek róla tudomást, ahogyan mások is. A tartótiszt meg is jegyzi: „a régi értelmiséget a Berija-ügy foglalkoztatja,"4

7

Az események hatására N. és kisvárosi környezete 1953 második felében új, többpárti választásban reménykedett.4

8 1955-ben ismét erről a várakozásról ad számot „Szabolcsi": N.-ék változásokra számítanak, azt hallották, Rákosi moszkvai követ lesz, sőt „Beszélnek még Kádár volt BÜM személyéről is" - állítják.4

9

A korábbiakhoz képest új ar-42

Felderítő 1. 62. Jelentés. 1952. január 15. N. I. szekszárdi lakos környezettanulmánya. 43

Felderítő 1. 81-82. „Vei-peléti" jelentései. 1952. március 1. és 1952. április 12. 44

Felderítő 1. 82. „Verpeléti" jelentése. 1952. április 12. 45

Felderítő 1. 264. Simon ügynök jelentése. 1952. augusztus 29. 46

Felderítő 1. 172. „Szabolcsi" jelentése. 1953. szeptember 9. 47

Felderítő 1. 168. „Szabolcsi" jelentése. 1953. július 21. 48

Felderítő 1. 173. „Szabolcsi" jelentése. 1953. szeptember 9.; és 177.: 1952. szeptember 28., valamint 178. „Szenes" jelentése. 1953. október 2. 49

Felderítő 1. 294. „Szabolcsi" jelentése. 1955. június 28-án. Utalás arra, hogy Kádár a negyvenes évek végén Rajk Lászlót követően belügyminiszter volt. Ld. erről: Gyarmati György: Kádár Já-