Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
AZ ALGÉRIAI HÁBORÚ ÉS A IV. KÖZTÁRSASÁG BUKÁSA 1505 zatának elkerülését pedig az Arab Maghreb Unió lett volna hivatott biztosítani. A kormányalakítási szándék kinyilatkoztatásának igazi jelentősége azonban lélektani volt, „az algériai nemzet konkretizálódását jelentette".21 Vagyis az algériai állam létét fejezte ki. Annak az államnak a létét, amelyet mindeddig tagadott az uralkodó francia politikai osztály. Algír május 13 - „a bársonyos puccs"? Michel Winock francia történész használta ezt a kifejezést a IV Köztársaság végnapjait bemutató és elemző könyvében.22 Arra utal, hogy a puccs nem volt igazi államcsíny, végrehajtói nem vitték a teljes kifejletig a folyamatot, bár annak veszélye — a nyílt katonai fellépés a törvényes hatalom megdöntése és új csoport hatalomra juttatása —június 1-jéig fennállt. Damoklesz kardjaként lebegett a demokratikus köztársaság modelljének is tekintett Franciaország fölött. Mások2 3 „demokratikus államcsínynek" nevezik a párizsi hatalommal való szembeszegülést. Arra utalnak, hogy legális keretek között, azokat feszegetve, lerombolásukkal fenyegetve kényszerítenek ki radikális változásokat. Anélkül, hogy elébe vágnánk az események bemutatásának, annyit nyomban meg kell jegyeznünk, hogy az algíri puccsban — szemben a tiszta, klasszikusnak mondható államcsínnyel — nem csupán katonák vettek részt, sőt a kezdeményezésben, mint társadalmi csoportnak szinte semmi szerepe nem volt. Az eseményekben a szervezettség jelei sem voltak erősek. Május 13-án Algírban olyan esemény történt, amely a második világháború utáni demokratikus Európában példátlan módon annak reális veszélyét idézte elő, hogy az erős demokratikus tradícióval, politikai kultúrával rendelkező Franciaország politikai rendszerét erőszakos módon, katonai eszközökkel számolják fel. Kísérteties volt a hasonlóság az 1936-os spanyolországi francóista felkeléssel: ott is a gyarmatról, Marokkóból indult a támadás a törvényes köztársasági rendszer ellen. Nem véletlen, hogy az algíri eseményeket — egyedül Európában — Spanyolországban fogadták szimpátiával.2 4 Az algíri puccs szervezőit és végrehajtóit tömörítő informális csoportosulás a célokat, érdekeket és módszereket tekintve nagyon heterogén volt. Közös vonásuk, hogy valamennyien szembefordultak a IV Köztársasággal. Nem bíztak politikai rendszerében, főként nem politikusaiban, akiket azzal vádoltak, hogy magára hagyták a gyarmat lakosságát, elárulták „francia Algéria" eszményét, és tárgyalásokban akarnak bocsátkozni az FLN-nel. Az algériai probléma, amelyet a mindenkori kormányok — kivétel nélkül — francia belügynek tekintettek, most 1958 májusában — a IV Köztársaság legsúlyosabb krízisét előidézve — valóban belüggyé vált. 21 Krim Belkasszemnek és Serif Mohamednek, az FLN vezetőinek a nyilatkozata. El Moudjahid, 23. sz. (1958. május 5.) 22 L'agonie de la IVèmc République. Paris 2006. 349. 23 Cristophere. Nick: Résurrection. Naissance de la Vemc République: un coup d'Etat démocratique. Paris 1998. 24 Spanyol lapokat - Informaciones, Haja des Lunes stb. - idéz André Debatty: Le 13 mai et la presse. Paris 1960. 114-116.
