Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
POZSONY ÉS AZ 1938-AS MAGYAR-CSEHSZLOVÁK HATÁRVITA 1471 dek folyamán csak egyszer lehet, ilyen minden illemet felbontóan, ilyen ótestamentumi brutalitással nem is fognak nálunk zokogni többé. (...) Elveszett tehát minden. A más élet reménye, a békéé, a napsütésé. Koron és pillanatnyi érdekeken felül egyszerűen megváltást vártunk — mindentől, ami félszeg, rossz, kínos volt eddig — és nem váltattunk meg. "6 1 A csalódást ki-ki saját vérmérséklete szerint fejezte ki, s a döntés utáni napokban még itt-ott felbukkantak az utcákon Pozsony Magyarországhoz csatolásáért tüntető kisebb csoportok, vagy ezt támogató röplapok. A csalódottság különösen a budapesti propaganda által táplált hamis illúzióknak könnyebben áldozatául esett diákság körében volt erős. A Slovák c. lap híradása szerint a elöntést követő napon a pozsonyi magyar gimnáziumban valóságos diákforradalom volt, a diákok tiszteletlenül viselkedtek szlovák nemzetiségű tanáraikkal, irredenta jelszavakat hangoztattak, s Hitlert, Tisót és Karmasint gúnyolták.62 Hogy a pozsonyi magyarság helyzete nem lesz könnyű, s hogy Pozsony történetében lezárult egy korszak, arról a később Magyarországon otthonra talált irodalomtörténész, az akkor még pozsonyi lakos Kovács Endre november 2-án este feljegyzett sorai tanúskodnak: „Ahogy az esti órákban hazafelé tartottam, hallottam a szlovák nacionalista diákok hatalmas ordítozását, gépkocsin jöttek a katolikus diákinternátus (a Svoradov) irányából, befordultak a Széplak utcába, megmarkolták előre elkészített köveiket, csörömpölve hullottak le a szétzúzott magyar (és zsidó) üzletek kirakatai. Ez volt a bosszú; így mutatkozott be a változás éjjelén az új szlovák értelmiség kleriko-fasiszta csoportja. Hallgattam kiáltozásukat, s éreztem, hogy az életemben valami visszavonhatatlanul megváltozott. "63 A pozsonyi magyarság egyedüli vigasza az lehetett, hogy Esterházy már említett kezdeményezésének és Ciano támogatásának köszönhetően a bécsi döntés 5. pontja kimondta: a bécsi döntés végrehajtásával kapcsolatban létrehozandó magyar-csehszlovák vegyes bizottság „különös gondot fordítson arra, hogy a pozsonyi magyar népcsoportnak ugyanazt a jogállást biztosítsák, mint az ottani más népcsoportoknak."6 4 Ebből Budapest és a Szlovákiában maradt Esterházy is azt a következtetést vonta le, hogy a pozsonyi magyarság az ott élő szlovákokkal és németekkel azonos státuszba kerülhet. Legalábbis ezt tükrözték azok az elképzelések, amelyeket néhány nappal később az Új Hírek c. pozsonyi napilap leközölt.6 5 Reményeikben azonban csalódniuk kellett, hiszen a Pozsonyban és a Szlovákiában maradt teljes magyarság a tisói rezsim és egyben 61 Peéry Rezső-. Ember és sors a nemzeten kívül. Hét pozsonyi hónap naplójából. In: Uő.: A végzet bábjátéka, avagy Peremmagyarok az idő sodrában. Pozsony 1994. 248-249. 62 A szlovák és a német sajtó szerint az említett személyeket jelképesen felakasztották. Slovák, 1938. november 5. 63 Kovács Endre: Korszakváltás. Budapest 1981. 392-393. 64 A bécsi döntőbíróság ítéletét közli Sallai Gergely. Az első bécsi döntés. Budapest 2002. 235-236. 65 Az olykor a realitás határait is túllépő elképzelések között olyanok is szerepeltek, hogy a szlovákok, németek és magyarok évente váltakozva adják a város polgármesterét, a Szent Márton-székesegyház plébániája pedig kerüljön az esztergomi érsek joghatósága alá. Vö. Űj Hírek, 1938. november 19.
