Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
1472 SIMON ATTILA a reciprocitás — ezen keresztül a magyarországi szlovákokkal szemben szűkkeblű pesti nemzetiségi politika — áldozatává vált. 1939 márciusában, az önálló szlovák állam kikiáltása előtti napokban Pozsony kérdése ismét terítékre került. A városban beindultak az ilyenkor szokásos találgatások, egyesek a szlovák fővárosnak Magyarországhoz való közeli hozzácsatolásáról beszéltek, míg mások tudni vélték, hogy rövidesen a német hadsereg fog Pozsonyba bevonulni, s a várost a Birodalomhoz csatolja. Ebbe a játékba a németek az agent provocateur szerepét szánva annak, a magyar kisebbséget is megpróbálták belevonni. Az előző hetekben betegeskedő magyar politikust március 12-én Karmasin kereste fel, aki Seyes Inquart megbízásából arra próbálta rávenni a magyar pártvezért, hogy vele együtt menjen át a Birodalomhoz tartozó Ligetfalura, s a bécsi rádión keresztül tárja a világ közvéleménye elé a magyarokat ért sérelmeket és atrocitásokat. Ezt követően Esterházynak Hitlert kellett volna felkérnie, hogy a birodalmi kancellár vegye oltalmába a pozsonyi magyarokat, s vonuljon be a városba.66 Esterházy azonban, aki felismerte, hogy a németek saját céljaikra akarják felhasználni, elutasította Karmasin ajánlatát, Pozsonyban maradt, s azt is világossá tette, hogy semmiféle kalandor kísérletbe nem kívánja a pozsonyi magyarokat belevinni. Március 14-én Szlovákia önállóvá vált, Pozsony pedig immár egy független állam fővárosa lett. A Deutsche Partei radikálisai azonban még a május elsejét megelőző éjszaka is a „Pressburg will den Anschluss" jelszavakkal ragasztgatták tele a várost. Karmasinnak az erre adott reakciója pedig jelezte, hogy város sorsáról való döntés nem itt, s nem ekkor, hanem Berlinben és már korábban megszületett: „Ma azt kiáltják egyesek, Anschluss! Anschluss! Az elmúlt éjszaka Pozsony város falait a következő szövegű röpcédulákkal ragasztották tele: Pressburg will den Anschluss! Bajtársaim, rossz német lenne, akinek a szívében nem égne a vágy, hogy a Führer birodalmában éljen. Én pedig azt mondom: Azt hiszitek, hogy vezérünk országunkat és városunkat nem csatolta volna a birodalomhoz, ha ezt ő így akarta volna? Azt hiszitek, megakadályozhatta volna akárki is ebben a szándékában? (...) A vezér azt akarja, hogy ez az állam fennmaradjon, ő vette át ennek az államnak a védelmét, és ezzel nekünk új feladatokat osztott ki..."6'' Karmasin és Hitler igazsága azonban csak rövid ideig volt érvényben. A háború befejezése után Pozsony a kizárólagosan szláv nemzetállamot építő Csehszlovákia részeként élt tovább. Német és magyar lakosságát szinte napok alatt űzték ki a városból, s kezdtek egy olyan város építésébe, amely saját múltjára évtizedeken keresztül még csak emlékezni sem akart.68 Megszületett Bratislava. 66 Carnoßursky, Pavol: 14. marec 1939. Bratislava 1992. 226. 67 Esti Újság, 1939. május 4. 68 Pozsony múltjának tudatos kiradírozására újabban a szlovák kollégák is felhívják a figyelmet. Lásd Mannová, Elena: Pozsony historiográfiája. Egy multietnikus város múltjának differenciált bemutatása a 19. és a 20. század politikai fordulatai után. In: Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Szerk. Czoch Gábor. Pozsony 2005. 47-61; illetve Kovác, Dusán: Bratislava: Chcené-nechcené i. m. 47.