Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
1470 SIMON ATTILA A Pozsony birtoklásáért folyó küzdelem utolsó utcai felvonását az a tüntetés jelentette, amelyre a bécsi döntés előestéjén került sor a Carlton Szálló előtt, s amelyet magyar anyanyelvű pozsonyi zsidó fiatalok szerveztek. A magyar zászlócskákat lobogtató és magyar jelszavakat skandáló fiatalok elénekelték a Kossuth-nótát, és röplapokat osztogattak,57 amelyeken az autonóm szlovák kormányzat zsidóellenes intézkedéseire, Alexander Mach és Ferdinand Durcansky megnyilatkozásaira hivatkozva arra szólítottak fel minden zsidót, hogy válasszák Magyarországot.58 A röplap szövege szerint „Magyarországon a zsidóknak sohasem volt rossz dolguk. Ha volt is Héjas éra, ha vannak is ott Szálasiék kilengései és van is néhány zsidóellenes törvény, ezeket nem hajtották végre, és nem is fogják végrehajtani,"5 9 Majd ezzel zárul a röplap: Vissza, mindent vissza! Éljen a nagy és liberális Magyarországi Utólag természetesen nehéz megítélni, hogy ezek a fiatalok naivságból vagy tudatosan tévedtek ily nagyot a korabeli Magyarország megítélésében, amely a legjobb jóindulattal sem volt nevezhető liberálisnak, s ahol már szintén gyülekeztek a viharfelhők a zsidó lakosság feje fölött. Idealizmusukra csak az lehet a mentség, hogy saját bőrükön kezdték tapasztalni a Tiso-rezsim politikáját, így számukra a korabeli Magyarország is egyfajta menekülési lehetőséget jelenthetett. A döntés és következményei A magyar-szlovák határ új vonaláról végül az 1938. november 2-án megtartott német-olasz döntőbíráskodás határozott. Az első bécsi döntés értelmében Magyarország összesen 11.927 km2 nagyságú területet kapott, amelyen valamivel több, mint egymillió lakos élt.6 0 A bécsi döntés értelmében Komárom, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa és Ungvár Magyarországhoz került, Nyitra és Pozsony viszont Cseh-szlovákiában maradt. Noha fel lehettek rá készülve, a pozsonyi magyarok mégis riadtan vették tudomásul, hogy városukat nem csatolták Magyarországhoz, s elszakították a vele évszázadokon keresztül szoros kapcsolatban élő Csallóköztől. A döntés még az olyan józan gondolkodású és a hatalmi viszonyokat átlátó gondolkodót, mint a város szülöttjét és akkori polgárát, Peéry Rezsőt is megrendítette, aki naplószerű feljegyzéseiben a döntés ismertetése utáni gondolataival kapcsolatban következőket vetette papírra: „A család hosszú percek után ébredt a visszavonhatatlan szavak értelmére. A sírás később kezdődött. így sírni hosszú évtize-57 új Hírek, 1938. november 4. 58 A tüntetésre gyorsan megérkezett a szlovák radikálisok válasza, akik a bécsi döntés kihirdetése után többek között zsidóellenes jelszavakat (A szlovákoké Szlovákia a zsidóké Palesztina) kiáltozva törtek-zúztak Pozsony utcáin. Slovák, 1938. november 4. Két nappal később pedig Jozef Tiso adott parancsot több ezer szlovákiai zsidónak a Magyarországnak másnaptól átadandó területre való deportálására. A zsidóellenes akcióval kapcsolatban lásd Eduard Niznansky - Veronika Slneková: Deportácia zidov za autonomie Slovenska 4-5.11.1938. Studia Historica Nitriensia 5 (1996) 66-184. 59 SNA, f. My s. 3. c. 523/1938. 60 A visszacsatolt területek lakosságának nemzetiségi megoszlását illetően máig nincs konszenzus a magyar és szlovák történetírás között. Az 1930-as csehszlovák népszámlálás szerint a lakosság 59,1%-a volt magyar, és 29,1%-a csehszlovák, míg az 1938 decemberében végrehajtott összeírás szerint a magyarok aránya 84,4% a szlovákoké 11,9% volt.
