Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
POZSONY ÉS AZ 1938-AS MAGYAR-CSEHSZLOVÁK HATÁRVITA 1469 A gazdasági ellenérvek közé Jabloniczky azokat a hangokat sorolta, amelyek szerint azzal, ha Pozsonyt leválasztanák a szlovák területekről, a város elveszítené gazdasági hátországát, s így állandó kormányzati támogatásra szorulna, miközben a városban lévő állami ingatlanok fenntartása, illetve a város adósságainak törlesztése megoldhatatlan anyagi megterhelést jelentene az állam számára. A memorandum szerzője szerint azonban ezek az érvek sem helytállóak, hiszen Pozsony hátországának továbbra is megmaradna nem csak a Felső-Csallóköz, hanem a Pozsony-Szob vasútvonal melletti terület is, amely vidékek biztosítani tudnák a város ellátását és további életét, nem beszélve arról, hogy Pozsonyt a Duna melletti fekvése olyan előnyökkel ruházta fel, amelyek garantálnák a város gazdasági prosperitását. Azt ugyan elismeri a szerző, hogy Pozsony visszacsatolása következtében a városban számos állami épület válna fölöslegessé, illetve a csehek elvándorlása magánházak tömegeinek üressé válását eredményezné, ám ezeket a problémákat is megoldhatónak minősíti. Úgy véli ugyanis, hogy az így ingatlanárakban bekövetkező visszaesés az egyik katalizátora lehetne a városba irányuló magyar bevándorlásnak, ami magyar szempontból kedvezően hatna Pozsony etnikai összetételére. Memorandumának befejező részében Jabloniczky Ligetfalu német megszállásának a negatív következményeire hívta fel a figyelmet, majd végső megoldásként, ha a város Magyarországhoz való csatolása mégsem jöhetne szóba, azt az 1919-től létező gondolatot vetette fel, hogy Pozsonyt szabad várossá kellene nyilvánítani Azt nem tudjuk, vajon a Jabloniczky-féle memorandum eljutott-e a címzettekhez, az azonban bizonyosnak látszik, hogy a magyar diplomácia — ismerve Ciano és Ribbentrop római tárgyalásainak az eredményét—, a bécsi döntést megelőző napokban már nem tett újabb erőfeszítéseket Pozsony megszerzésére.5 4 Esterházy János javaslatára viszont október 27-én Ciano tudomására hozták, hogy a pozsonyi magyarokat — akik kénytelenek lemondani az anyaországba való visszatérésről — széleskörű kisebbségi jogokkal látják szükségesnek kárpótolni.5 5 Ciano felkarolta ezt a megoldást, s a Ribbentroppal folytatott római megbeszélésein feltehetően szóba is hozta a témát. Ezt jelzi, hogy a két külügyminiszter tárgyalásairól a Kánya Kálmán magyar külügyminisztert Villani Frigyes római magyar követ arról tájékoztatta, hogy „Pozsonyban [az| összes kisebbségeknek [a] rendesnél nagyobb mérvű kulturális és egyházi kedvezmények fognak biztosíttatni,"56 igaz később azt is hozzátette, hogy Ciano közlése szerint Esterházy követelései csak egyházi és kulturális téren lesznek teljesíthetők. 54 A pozsonyi születésű, és a felső-csallóközi magyar közéletben fontos szerepet játszó Földes György, igaz már utólag, de közvetlenül a bécsi döntés kihirdetését követő napokban ezt írta a Pozsonnyal kapcsolatos budapesti magatartásról: „Éreztük a kolbászbűzt már jóelőre, amikor a budapesti rádió egy szót sem hozott azokról a sorozatos heroikus, az utóbbi időkben már gyakran véres tüntetésekről, amelyekkel a pozsonyi, most már teljesen egységes magyarság iparkodott életjelt adni az egész világ előtt. Ahelyett szellemes 'időszerű megjegyzés'-ekben polemizált a pozsonyi rádióval, és szerelmes szózatokat intézett 'szlovák testvéreink'-hez." Somorja és Vidéke, 1938. november 5. 55 DIMK 2. 598. sz. dokumentum, 865. 56 DIMK 2. 607. sz. dokumentum, 873.
