Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Pihurik Judit: A népi demokrácia aláaknázása egy szekszárdi borospincében I/143
EGY SZEKSZÁRDI ORVOS MEGFIGYELÉSE HÁROM ÉVTIZEDEN ÁT 145 — sokat elárulnak a hatalmi mechanizmus működéséről. Az összefoglalók alapján kiderül, a politikai tisztek mennyire ismerik ügynökeiket és a megfigyelteket, hogyan csoportosítják a jelentések tényeit, mit tesznek hozzá adott esetben a leírtakhoz, mit vesznek figyelembe és mit nem. Hogyan szabják meg a „további feladatokat," hogyan fogalmazzák meg elvárásaikat, mennyire érvényesítik irányító szerepüket. A jelentések az ügynökök habitusáról is tudósítanak: vállal-e kezdeményező szerepet, mennyire képes kihasználni a lehetőségeket, szolgamód teljesíti-e a rá kirótt feladatokat, vagy éppen ellenkezőleg, kibújni igyekszik alóluk - esetleg önálló elképzeléseit is megosztja tartótisztjével, sőt ötleteket ad annak. A jelentések tartalmát elsősorban az elvárások befolyásolhatták - de előadódhatott, hogy az ügynök tollát a megfigyeltek iránti jószándék vezette, és kommentárjukkal saját szavaik élét igyekeztek elvenni. Sajátos, hogy helyesírási, nyelvhelyességi és stilisztikai szempontból is igen nagy különbségek vannak az egyes, ügynököknek tulajdonítható szövegek között, noha retorikájukat eleve meghatározza a „hatalom nyelve," és közvetlenül tőlük származó fogalmazvány is kevés van az iratok között. A felsorolt irattípusok forrásértékét1 2 a fentieket figyelembe véve határolhatjuk körül, hozzátéve, hogy —jelen esetben — nem csupán a politikai szempontból lényegesnek tűnő elemekre figyelünk, hanem emellett azon részletekre is, melyek a „célszemély" életének alakulásáról szolgálnak információval. De megközelítésünk alapja mindkét szempont vizsgálatánál a maximális kétely, megállapításainkat óvatosan kell megfogalmaznunk, hiszen ezek a szövegek — még ha szó szerinti idézetnek tűnnek is — többszörös „szűrőn" mentek át lejegyzésükig. Az elhangzott beszélgetéseket az ügynökök jelentéseikben csupán felidézik - majd ezek alapján készül el a tartótiszt összefoglalója. így a megszólaló valós mondandója, szándéka, és az eredeti szövegkörnyezet semmiképpen nem rekonstruálható pontosan, ám mégsem gondolhatjuk, hogy a szövegek nem tartalmaznak értékelhető információkat vizsgálódásunk tárgyához. Az említett forrásokhoz képest a bírósági eljárások iratainak információértéke inkább vitatható, mert az azokban foglaltak eleve konstrukciók, mint az jól látható lesz majd N. I. 1956-os peranyagának a vizsgálatánál.1 3 N. I. az 1950-es évek ügynökjelentéseiben Az ötvenes évek első felében N. I. katonatiszti múltja és a Magyar Közösségben vállalt szerepe, a hatvanas-hetvenes években 56-os volta miatt figyelték meg. A jelentéseket „Verpeléti József", „Szabolcsi István," „Szenes," „Baranyai Béla," „Simon György" és „Szilárd" ügynökök, valamint a saját nevén szereplő V J. készítették. Hálózati nyilvántartásban az említettek közül csak egy — „Szilárd"14 — szerepel, „Szabolcsi" kiléte pedig az iratok alapján valószínűsít-12 A hasonló típusú források vizsgálatának egyéb lehetséges szempontjairól ld. Farkas Gyöngyi: Ugynökjelentések, kihallgatási jegyzőkönyvek, kérvények. A társadalomtörténet-írás lehetséges forrásai. Aetas, 21. évf. 2006. 4. szám. 146-169. 13 Ld. 10. lábjegyzet. 14 A 6-os karton szerint a munkásszármazású „építésztervezőt" 1964. november 11-én „hazafias" alapon szervezték be, foglalkoztatási vonala a „belső reakció" megfigyelése volt.
