Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 TAVASZÁN 1451 hosszasan elemzi a réteg 19. századi kialakulásának jellemzőit. A szerzők fenyegető társadalmi feszültségekről beszélnek, amelyek mögött a nemesi birtok tönkremenetele áll. A tőkeintenzív és belterjes mezőgazdasági nagyüzemi termelésre átállni képtelen nemesi birtokosok a bürokratikus apparátusokban kerestek megélhetési lehetőséget. Az állami adminisztráció pedig befogadta ezeket az elemeket. Miközben a századforduló felé a bürokratikus rendszerek, köztük a külügyi apparátus porosz mintájú felduzzadása is előre haladt. „A bürokratikus apparátusok gyors terjeszkedése két irányból ösztönzött folyamat: nemcsak az álláskeresők igényelték ezt, de a központi akarat is, amely növekvő állami intervencióval gyorsította a gazdaság fejlődését. A császári kormányzat általában ki akarta fejleszteni azt a szakszerű, pontosan működő, felülről irányított és mindenre kiterjedő hatalmú porosz típusú államrendszert, amely nem csupán Hegel nyílt rajongását, de még Max Weber burkolt elismerését is kiváltotta. Az államok jól jártak: oly módon szabadultak meg az ellenzéki nemesi reformértelmiségtől, hogy minden erőszak nélkül, pusztán a gazdasági kényszer erejével átalakították azt lojális, állami, hivatalnoki értelmiséggé."121 A fentiek általánosságban logikusan hangzanak. De kérdés, hogy Konrád és Szelényi Magyarországon széles körökben ismert elmélete mennyire alkalmazható a külügyi apparátusokra, s főleg mennyire a dunai monarchia csúcsintézményére, a Ballhausplatzra? Arra az intézményre, mely világtörténelmi értelemben is az egyedi jelenségek világához tartozik. Az államigazgatás más ágaira talán még alkalmazható is a két szerző elképzelése, a külügyi apparátusra azonban kevésbé. Itt ugyanis a bekerülést nagyon szigorú feltételekhez kötötték. Szigorú felvételi vizsga a Keleti Akadémián, kemény tanulás, amely átlagon felüli szellemi képességeket feltételezett, az átlagot magasan felülmúló nyelvismeret, gyakorlati évek valamilyen belföldi hatóságnál, a nagyon szigorú diplomatavizsga letétele. A szociológiai képlet esetleg még alá is támasztja a szerzőpáros kanalizációs elméletét, hiszen már az akadémián a kezdetektől szokásban volt az úgynevezett ösztöndíjas helyek biztosítása, amely a sokszor teljesen vagyontalan, akár polgári származású növendékek képzésének is anyagi alapjául szolgálhatott. De az anyagi biztosítékok követelményrendszere erősen korlátozta a vagyontalanná váló, esetleg deklasszálódó elemek magas számát a Ballhausplatz szolgálatában. Az 1869-es Beust-féle rendelkezés szerint a diplomataaspiránsoknak vagyonnal kell rendelkezniük, vagy ha az nem volt, akkor szülői oldalról olyan apanázst kellett élvezniük, amely azt is lehetővé tette, hogy valaki esetleg évekig is el tudott működni külföldön díjazás nélküli státuszban.122 Ezt az anyagi garanciakényszert a 19. század folyamán több rendelkezés megerősítette. Nincsenek biztos ismereteink arról, hogy milyenek lehettek az Ugrón család vagyoni viszonyai akkor, amikor Ugrón Sándor megírta kérvényét a bécsi külügyminisztériumba fia felvétele érdekében. Ezekre a viszonyokra — mivel Ugrón teljes pályaképére vonatkozóan nem végeztünk kutatást — csak áttételesen tudunk levonni bizonyos következtetéseket. A fentiekben láttuk, hogy 121 Uo. 145. 122 H. Rumpler, i. m. 101-102.
