Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
1450 TEFNER ZOLTÁN Heinrich Pfusterschmid-Hardtenstein a Keleti Akadémiáról írt tanulmányában idézi Csáky Imrét, a későbbi magyar külügyminisztert,117 hogy az egykori növendékek „az utolsó napig lojálisán teljesítették feladatukat".11 8 „Az [akadémia — T. Z.] kicsinyített képét adta a monarchia nemzetiségi viszonyainak; minden nemzetiség képviseltette itt magát, amely a monarchia határai belül élt: németek, magyarok, csehek, lengyelek, rutének, szerbek, horvátok, szlovének, románok, olaszok, dalmátok, sőt még a boszniai mohamedánok is. És mégis osztrákoknak illetve magyaroknak tartották magukat, sosem voltak súrlódások a különféle nemzetiségekhez tartozók között. Jól meg lehetett figyelni ezen a tarka társaságon, hogy mily kevéssé van hatással a faji eredet a nemzeti érzésre, és hogy ezt az érzést elsősorban az a környezet befolyásolja, amelyben az ember él; ez egy olyan megfigyelés, amely ellentmondani látszik a modern időkben olyannyira felértékelődött fajelméletnek. [...] A tény, hogy a külügyi szolgálat egyetlen tagja sem követett el árulást, vagy elpártolást sem a háború előtt, sem a háború közben, azt az állítást bizonyítja, hogy mind a sikeres kiválasztást, mind a képzés sikeres koncepcióját tekintve az akadémia a monarchia integratív és stabilizáló tényezőjének tekintendő."119 Ugrón 1918-as két hónapi működését vizsgálva sem az elpártolásra, sem az árulásra nem található a leghalványabb utalás sem. Azonban többször előfordult, hogy saját elgondolásai szerint kezdett el a német politikai célokkal szemben menetelni, ami a bomló rendszer egyre növekvő zavaraiból következik. Tekintettel a Monarchia mindig is bonyolult külpolitikai döntési mechanizmusára (amely a soknemzetiségű struktúrából is következett), s tekintettel a még bonyolultabb lengyel politikai és pártviszonyokra, nem is lehetett volna ez másként. Mint ahogy láttuk, az osztrák-magyar birodalmi érdeket egy olyan bizonytalan közegben, mint amilyen a korabeli lengyel belpolitikai viszonyok, nem lehetett eredményesen képviselni a tisztátalan eszközökkel dolgozó német külpolitikával szemben. Persze a fent ábrázolt történéseket figyelembe véve, a tézis fordítva is igaz: a lengyel politikusok ingatagsága az osztrák-magyar külpolitika gyengeségének és labilitásának is lehetett következménye. Ugrón, miközben két malomkő között őrlődött, a maga ötleteivel próbálta a német befolyást gyöngíteni, annál is inkább, mivel a bécsi központ részleteiben nem látta át a varsói helyzetet. Ugrón tehát függetlenedett, még ha az önálló vonalvezetésig nem is jutott el. Hogy ki, hogyan, milyen feltételek mellett kerül(het) be a külügyi apparátusba, arról a politikatudományban számos elmélet ismeretes. Konrád György és Szelényi Iván az értelmiség osztályuralmi aspirációiról írott esszéjében12 0 117 Csáky maga is az intézményben tanult. 118 Heinrich Pfusterschmid-Hardtenstein: Von der Orientalischen Akademie zur K. u. K. Konsularakademie. Eine Maria-Theresianische Institution und ihre Bedeutung für den auswärtigen Dienst der Österreichisch-Ungarischen Monarchie. In: Die Habsburgermonarchie 1848-1918. Hrsg.: Adam Wandruszka és Peter Urbanitsch. Band VI. Die Habsburgermonarchie im System der internationalen Beziehungen. 1. Teilband. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 1989. 186. 119 Uo. 186-187. 120 Konrád György - Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályuralomhoz. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989.
